Ha azt hallod, Freud, mi jut eszedbe hirtelen? A lélek labirintusai? Egy díványon fekvő, zagyvaságokat hadaró páciens meg egy „ühüm-aham”, szakállas öregember? Az, hogy a szexualitás már a kisgyerekeknél is jelen van és meghatározó egész szemé
A gyerekkor
Sigmund Freud 1856-ban született a morvaországi Freibergben. Apja Jakob Freud textilkereskedő volt. Jakob első házasságából ekkor már két felnőtt fia volt, és második házasságából Sigmundon kívül hat további gyermeke született. Sigmund anyja, Amalia életvidám teremtés volt, férjénél húsz évvel fiatalabb. Sigmund három éves volt, mikor a család Lipcsébe költözött, majd egy évre rá Bécsben tepelepdtek le. Bár anyagi lehetőségeik korlátozottak voltak, a család mindent elkövetett, hogy Sigmond jó neveltetést kapjon és megfelelő sikolába járhasson, mert ragyogó elméje már egész kiskorában megmutatkozott. Felvételt nyert a Bécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol élettant és filozófiát is hallgatott.
Tanulmányai
A fiziológia, mint az élő szervezeten belül lezajló fizikai és kémiai folyamatok egzakt tanulmányozása ekkoriban rohamosan fejlődő tudományág volt, és a bécsi egyetemen olyan neves tudósok képviselték, mint Ernst Brücke, aki már hallgatóként famulusául fogadta az ifjú Freudot. Brücke élettani laboratóriumában az ifjú kutató alsóbbrendű állatok (halak és rákok) idegsejtjeinek szerkezetét tanulmányozta, és ezt a kutatómunkát az orvosi diploma megszerzése után is folytatta egy darabig, apróbb felfedezéseket is téve. 1882-ben azonban úgy döntött, hogy a tudományos kutatói pálya helyett inkább gyakorló orvos lesz. Így került egy bécsi közkórházba, végül annak idegosztályára, ahol rengeteget tanult az akkor elisemert Theodor Meynert neurológustól. 1885-ben Freud egyetemi magántanári címet kapott, majd elnyert egy párizsi ösztöndíjat. Párizsban találkozott a kor híres pszichiáterével, Charcot-val, aki hipnózis segítségével gyógyított hisztériás betegeket. A hipnózis tanulmányozása segítette hozzá Freudot korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez.
Munkássága
Amikor Párizsból visszatért, Bécsben nyitott magánrendelőt, és megnősült. Azonban nem elégítette ki a pusztán pénzkereseti célokat szolgáló orvosi praxis. Barátjával, Joseph Breuer-ral együtt neurotikus betegekre specializálódva 1895-ben publikálták a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet, melyben bemutatták többek között egyik páciensük, Anna O. gyógyításával kapcsolatos tapasztalataikat. Maga Freud azt állította, hogy a pszichoanalízis módszerének felfedezése Breuer érdeme. Ezek után rendkívül termékeny időszak következett Freud életében, számos könyv, előadás jelezte elméletalkotói előrehaladásának állomásait. Az évek során egyre több pszichés jelenséget térképezett fel. Az 1900-as Álomfejtésben kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a személyiséget mozgató tudattalan dinamika. Az 1901-es A mindennapi élet pszichopatológiája. Az 1912-es Totem és tabuban a vallások eredetéről értekezett. Freud könyvei és előadásai hírnevet szereztek neki – de nagyon sok ellenséget is, különösen orvos kollégái köréből. Ugyanakkor maga köré vonzott számos kitűnő tanítványt is, akik a későbbiekben kiegészítették, módosították, vagy továbbgondolták teóriáját. Híresebb tanítványai: Carl Gustav Jung, Erich Fromm, Alfred Adler, Erik Erikson, Viktor Frankl, Anna Freud (Freud lánya) és a magyar Ferenczi Sándor. Sajnálatos módon Freud nehezen viselte, ha tanítványai egy jottányit is eltértek az ő nézeteitől (noha ezáltal jelentékenyen hozzájárultak a pszichoanalízis fejlődéséhez és gyakorlati alkalmazásához). Emiatt kényszerült szakításra legtehetségesebb tanítványával és közeli barátjával, Junggal is, aki később önálló analitikus irányzatot alapított. Freud nyolc évtizeden át, majdnem egészen a második világháború kezdetéig élt Bécsben, amikor 1938-ban, Ausztria német megszállása után külföldi barátainak sikerült elérniük, hogy a náci hatóságok az idős és súlyos beteg Freudot és szűkebb családját kiengedjék Bécsből. A család Londonba emigrált. Freud ekkor már húsz éve szenvedett állkapocsrákban, számtalan műtéten és rendkívül sok szenvedésen és fájdalmon volt túl. Egy évre rá, 1939. szeptember 2-án Londonban halt meg a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója.
Mi is az a pszichoanalízis?
Freud jött rá arra, hogy az olyan emlékek, történések, melyeknek feldolgozása nehéz a személyiség számára, elraktározódnak a tudatban, de egy olyan rétegében, ahonnan nem tudnak felszínre törni a mindennapokban. Ezt a folyamatot nevezi elfojtásnak. Ugyanakkor arra is rájött, hogy ezek az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésre. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak. Ám ha az elfojtott emlékeket felszínre hozza, a neurózis is megszűnik. Hogy miként lehet felszínre hozni az elfojtott emlékeket, erre dolgozott ki egy módszert, melyet pszihoanalízisnek nevezett el. Kezdetben a módszer a hipnózisra alapult, de Freud később rájött, hogy nem mindenkit lehet hipnotizálni. Ekkor felfedezte, hogy az elfojtott, tudattalanná vált emlékek szabad asszociáció révén is felszínre hozhatóak. A szabad asszociáció lényege, hogy egy – a pszichiáter által kimondott – szó nyomán a páciens, anélkül hogy gondolkodna, sorolja, ami eszébe jut, és előbb-utóbb a nem korlátozott gondolatsorból felbukkannak azok az emlékek, melyek amúgy nem lennének elérhetőek a számára. Szintén a módszeréhez tartozott az álomfejtés: ezt nevezte a tudattalanhoz vezető „via regia”-nak, királyi útnak.
Minden motivációja a libidó?
Freud szerint az embert irányító összes ösztön lebontható két alaposztályra. Az egyik az életösztön és szexuális ösztön együttese, az Eros. Az Eros azoknak a késztetéseknek az összessége, amelyek az örömmel, a gyönyörrel, a túléléssel, a szaporodással kapcsolatosak. Az éhség és a fájdalom kerülése éppúgy a szexualitás és az életösztönök körébe tartoznak. Az életösztönök által létrehozott pszichés energia összessége a libidó. A latin szó jelentése vágy, kéjvágy, ám Freud értelmezésén sokkal több ennél. Szerinte minden ember ezzel az állandó mennyiségű pszichológiai energiával rendelkezik, és ezen belül is a nemi hajtóerő elsődleges. Folytatjuk! Forrás, ajánlott irodalom: S. Freud: Álomfejtés S. Freud: Totem és tabu www.wikipédia.hu