Bár efféle statisztika soha sehol nem készült, attól tartok, ha tíz embert megkérdeznénk, elégedett-e párjával, munkahelyével, anyagi helyzetével, egészségével, lehetőségeivel, vagyis kamaszkorában így képzelte-e el az életét, legalább öt azt mondaná: nem
Szeretnél sikeresebb, megbecsültebb, gazdagabb, csinosabb, egészségesebb, egyszóval boldogabb lenni? Az évről évre gombamód szaporodó tréningek azt ígérik a résztvevőknek, hogy elvégzésük után képesek lesznek az életüket gyökeresen megváltoztatni. Összeállításunkban nem akarunk igazságot tenni. Nem gondoljuk, hogy létezik egyetlen, mindenki számára üdvözítő módszer. A Magyarországon legismertebbek közül hármat mutatunk be.
Agykontroll
A terem zsúfolásig telve. A négynapos agykontrolltanfolyam résztvevői izgatottan tárgyalják a várható eseményeket. Csúnya foggyökérgyulladásom miatt meglehetősen rosszkedvű vagyok. S bár nem hiszem, hogy két hétvége alatt elsajátíthatok olyasmit, amellyel életem kínzó problémáit, a rendszeresen visszatérő migrént, személyiségem alapvető izgágaságát, valamint a kínzó fogfájást megszüntethetem, a dolog érdekel. Bár a tanfolyamon nem újságíróként veszek részt, felkészülök. Tudom, hogy az agykontrollmódszert José Silva dolgozta ki. Követői és oktatói szerint alkalmas a stressz levezetésére, az alvászavarok megszüntetésére, ébresztőóra nélküli, időzített ébredésre, élénkítőszer nélküli felfrissülésre, a fejfájások 90 százalékának és a migrénnek gyógyszer nélküli elmulasztására. Memóriafejlesztésre, gyorsabb és hatékonyabb tanulásra, a rossz szokások megváltoztatására, szeretteink szavak nélküli megsegítésére, a megérzőképesség fokozására. Úgy legyen, gondolom, amikor végül leülünk. A négyszer tíz órás tréning fárasztó, de érdekes. A meditációs és relaxációs technikák, amelyeket tanít, persze évezredek óta ismertek. A különböző keleti filozófiai iskolák alapvető tananyagai. Ez nem baj, hiszen kevés embernek adatik meg egy indiai ashramban elsajátítani őket. S ha a tanfolyam elvégzése után hajlandónak mutatkozunk naponta, rendszeresen, évekig gyakorolni őket, egészen biztosan hasznosak is. A tanfolyam alapját képező megállapítás, amely szerint negatív gondolataink betegséget, a pozitívak pedig testi-lelki egészségünk megőrzését szolgálják, a pszichológia és a pszichiátria alaptézise. Ez sem baj, hiszen az emberek ritkán fordulnak rossz gondolataik miatt elmegyógyászhoz. Manapság divatos a nézet, hogy elménk képességeinek csupán 2 százalékát használjuk ki. Az agykutatók szerint a dolog azért nem ilyen egyszerű. Az tény, hogy a memóriát, a problémamegoldó képességet lehet fejleszteni. Ez az iskolai oktatás lényege. Mivel azonban kevesen vagyunk olyanok, akik felnőttként is állandóan tanulunk, az agykontrolltechnikákat érdemes elsajátítani. Dr. Domján László, a módszer hazai apostola orvos. Sok mindent tud az elme működéséről, a test bajairól. Mindaz, amit tanít, csak a javunkat szolgálja. Mégis, és ez a saját tapasztalatom, a fogfájásomat semmiféle szuggesztióval nem sikerült elmulasztanom, a tanfolyam elvégzése után fogorvoshoz kellett fordulnom. S bár néha megpróbáltam az agykontroll módszerével kínzó fejfájásomon úrrá lenni, a fájdalomcsillapító tablettácska számomra azóta is hasznosabbnak bizonyul.
Meditáció
– Üljünk le a földre – mondja a mester -, lábainkat kényelmesen vessük keresztbe. Fejünk, testtartásunk, gerincünk egyenes. Kezünket tenyérrel felfelé, egymásra téve helyezzük az ölünkbe. – Így teszünk, majd az utasítás szerint gondolatban végigmasszírozzuk az izmainkat. Fejünk, homlokunk, tarkónk s nyakunk izmai után vállainkat, két karunkat ujjunk hegyéig. Majd mellkasunk, hátunk, hasunk, combunk, térdünk, lábunk s lábfejünk következik. Orrunkon át, nyugodtan lélegzünk. Ellazulunk. A csoport tagjai lábukat keresztbe vetve ülnek, szemüket lehunyják, csak én leskelődöm. Kényelmetlenül érzem magam. Nem tudok a földön sokáig nyugodtan maradni, törökülésben különösen nem. Pedig nagyon szeretnék. Teszem azért, amit a többiek. Mondom, hogy i, kis- és hüvelykujjamat egymáshoz érintem. Aztán é, zengetem én is a hangot, miközben gyűrűs- és hüvelykujjam is összeér. Aztán tovább, hogy a, meg ó, meg ú, folyamatosan az ígért teljes ellazulásig. Körülöttem gyakorlott meditálók teste előregörnyed, fejük lehajlik, összeérintett ujjaik szétnyílnak, két kezük ismét lazán ölükben nyugszik, kiüresednek. Csak nekem nem sikerül a relaxációs gyakorlat. Fejemben tovább szaladgálnak a gondolatok, és várom a gyakorlat végét. Lábam, karom, gerincem zsibbad. Nem is olyan egyszerű dolog ez az ellazulás. Nem is olyan egyszerű dolog eljutni a gondolatnélküliségig. Márpedig a meditáció lényege éppen ez. A gondolkodás szüneteltetése azért, hogy bensőnk, élményvilágunk, elfojtott pszichés tartalmaink beszivároghassanak abba az üres edénybe, amelyet a meditáció során létrehozunk. A mesterek azt tanítják, a meditáció nem más, mint egy önmagunknak feltett kérdés. Közlés önmagunkról önmagunknak. A bensőnkből előszivárgó információ megjelenését nem lehet siettetni, erőltetni. A meditáció csak lehetőség, és sokszor nem történik más, mint hogy a belső csendet és nyugalmat megtapasztaljuk. A rutinos meditálók szerint mindaz, ami valóban felszínre akar törni belőlünk, a meditáció során előbb-utóbb megjelenik. A spontán megjelenő pszichés tartalmakat aztán megpróbálhatjuk feldolgozni, megérteni, helyükre tenni. Jól képzett pszichológusok, a keleti tudományokban valóban jártas mesterek segítségével bizonyára meg lehet tanulni a meditáció technikáját, és rendszeres gyakorlás során el lehet sajátítani önmagunk megismerésének ezt az útját. Nekem mindeddig nem sikerült. Talán azért, mert a módszer kultúránktól idegen, jól képzett mesterei kevesen vannak, ezért nehéz őket megtalálni.
Mátrix
Tizenöt évvel ezelőtt sok fontos dolog történt e hazában. Sok változás esett. Szokatlanságuktól az ember csak kapkodta a fejét. Újságcikkek tömege foglalkozott például – többnyire szidalmazólag – azzal a jelenséggel amely „Darnel-tréning” néven tolakodott be az életünkbe. Igen, bizony: tolakodott. A furcsaságával, a szokatlanságával – a hatásosságával. Stop. A Darnel-tréningnek ezennel vége. Idén februárban – „Mátrix” néven – egy újfajta tréninget indított az azóta híressé vált Darnel Christian, amely a korábbihoz képest céljában nem, de a cél megközelítésének módjában határozottan megváltozott. Vajon miért? Hatottak volna a kritikák? – Ha így lenne, már a kezdet kezdetén változtattam volna, hiszen akkoriban szinte nem volt nap, hogy a tréningemről ne cikkeztek volna. A helyzet az, hogy a Darnel-tréning betöltötte a funkcióját. Egy ember általában ötéves korától tudja, mi van körülötte. Az akkori ötéves ma húsz. Felnőtt egy generáció, amelyiknek semmi köze a múlt rendszerhez, lezárult egy korszak – mondja Darnel Christian. – Maga a szó: Mátrix, napjainkban kezd fogalommá válni, azt az életérzést sugallja, hogy „láncra verve éljük le az életünket, és nem vesszük észre, hogy a lakat kulcsa a kezünkben van”? – Stimmel! A tréning célja: megélni azt, hogy az életünk történéseinek mi magunk vagyunk a szerzői, vagyis okozói. A Darnel-tréning azért volt olyan hírhedten markáns, mert ez nem könnyen hatol be az ember tudatába. Hiszen ha én vagyok a „szerzője”, akkor az okozója is én vagyok a történéseimnek, vagyis csak magamat tehetem felelőssé a velem történtekért. De ha valaki rájön, hogy bizony-bizony, ő maga okozza az életében a rosszat, az egyszersmind azt is jelenti, hogy azt is, ami jó. És ezentúl úgy „írja” a történetét, hogy az jó legyen. De a legtöbb ember inkább lemond a „szerzői jogáról”, csak hogy elkerülje a felelősséget. – A Mátrix hangneme merőben más, mint a korábbi, nem kevés amerikai hatást rejtő Darnel-tréningé. Egy csapásra történt a változás? – Fokozatos volt az átalakulás. És nem amerikai hatás sugallta a tréning keménységét, hiszen az amerikaiak sem szeretik, ha kiabálnak velük. Annak idején, amikor megérkeztem Amerikából, és bevezettem a tréningjeimen a névkártyát, nagy ellenállásba ütköztem. Ma már mindennapos, hogy a szolgáltatóipar dolgozói névkártyát viselnek. Elhangzott a tréningben a „seggfej” kifejezés – a valóságshow-kban ma ennél lényegesen erősebb szavak hangzanak el! – Vajon az a sok ezer ember, aki elvégezte a Darnel-tréninget, elmegy a Mátrixra is? – Remélem! Van egy erős mag, akik vissza-visszajárnak, hogy újra és újra feltöltődjenek. Nem létezik tudniillik a végső nagy megvilágosodás! Vagyis az átalakulás nem egy csapásra történik. Ha valaki megtanul úszni, az nem jelenti, hogy többé nem megy vízbe, sőt. Engem magamat is feltölt, amikor kéthavonként tréninget vezetek. A Mátrix számomra is nagy kihívás. A descartes-i gondolatot – „Gondolkodom, tehát vagyok.” – úgy alkalmazzuk, hogy „Beszélek, tehát vagyok.” Hiszen az embert a beszéd emelte ki, az élővilágban a beszéd különbözteti meg! A Mátrixban megtapasztaljuk az úgynevezett „szándékbeszédet” és „lehetőségbeszédet”, amelyekkel értékeket lehet teremteni. Manapság nagyon elterjedt a „jajistenemmilesz”, vagyis a „sajnosbeszéd”. Ha az ember állandó jelleggel panaszkodik, az visszaigazolódik az életében. Azáltal pedig, ha a lehetőségek jönnek elő az ember beszédében, lehetőségeket teremt az életében is. – A beszéd által leszünk mondjuk soványak vagy éppen sikeresek? – Pontosan! Amíg valaki kövér, addig panaszkodhat, így hát ragaszkodik is a kövérségéhez. Bármilyen hihetetlen, az emberek nem szívesen mondanak le a boldogtalanságukról – hogy csak azért is igazuk legyen. Abban a pillanatban, ahogy valaki elfogadja a kövérségét, el is indulhat a fogyás útján. A beszéd tudniillik cselekvés! Ismert mondás, hogy a tettek beszélnek, én ezt megfordítom: a beszéd cselekszik. – Aki kövér, hazudja magának azt, hogy sovány? – Nem! Egyszerűen csak engedje meg magának a fogyást! De előbb fogadja el, hogy úgy, ahogy van, tökéletes, hiszen minden ember a maga lényében, alapvető emberiességében valóban teljes és tökéletes. Ha elfogadjuk, hogy teljesek vagyunk, akkor a környezetünk és a valóságunk is ezt fogja tükrözni. Vagyis: abban a pillanatban, ahogy nem állok ellent a kövérségemnek, lefogyhatok (ha valóban akarok). Amint az egysejtű kitette a pracliját a partra, benne volt a repülőgép lehetősége. A soványság tehát mint lehetőség a kövér emberben is létezik. Mégpedig a beszédében – a beszéde által – létezik. Ez a sikerre és minden más életcélra is vonatkozik. Minden ember egy tér, amiben megjelenik az élete: amire ez a tér lehetőséget ad, úgy jelennek meg a dolgok az életében. Vagyis a jövő nemcsak történik veled, hanem beletörténik egy térbe, ami te vagy. A milyenségem pedig nem máshol, mint a beszédemben létezik. A Mátrix ezen a filozófián alapul, így tehát nem változata, hanem továbbfejlesztése a Darnel-tréningnek. – Előfordul, hogy a résztvevők sírnak a tréningjein. – A tréningjeimen ötször annyit nevetnek a résztvevők, mint amennyit sírnak. Pedig éppenséggel a sírás sem árt, inkább használ, hiszen katarzisra utal. – Végül is valamiféle agymosás történik a tréningben? – Nem, nem mosok agyat! A résztvevők a Mátrixban saját magukat teszik alkalmassá arra, hogy élményszinten befogadják a tréningben átélteket.