A szociológusok felméréséből feketén-fehéren kiderül, hogy a karrierépítők többsége a szingli életmódot tartja ideálisnak. Amikor nem kell senkihez hazasietnie, amikor legfeljebb egyéjszakás kapcsolatok vannak, azaz a szerelem helyét átveszi az érzelmek n
A szexológusok a teljesítménykényszerrel magyarázzák, hogy a fiatal férfiak (és egyre inkább a nők is!) mind kevesebbet foglalkoznak a kedvesükkel. Kevésbé érdeklődnek a szex iránt, beérik heti (sőt, gyakran havi) egy aktussal. A karrierépítés, a munka a szexnél is fontosabb számukra. Ferenczi Sándor, a neves pszichoanalitikus már a huszadik század elején felfigyelt az úgynevezett „vasárnapi neurózisra”, amit ma menedzser-betegségnek hívnak az orvosok. Hétvégeken szédülés, fejfájás, rosszullét kerülgeti azt, akinek a munka a mindene. Különösen megviselik a több napos ünnepek, a karácsony, a húsvét, vagy amikor az állami ünnepekkel három-négy napra bővül a hétvége. A pszichológusok viszont a szenvedélybetegek közé sorolják azokat, akik megszállottan dolgoznak. Bryan Robbinson amerikai pszichológus szerint nem a munka mennyisége, hanem a hozzáállás jelzi a betegséget. Aki napi tizenhat órányi munka után jól alszik, hét végén pedig kirándul, társaságba jár, olvas, sportol, élvezi az életet, az nem számít betegnek. A munkamániás viszont szenved a szabadidőtől. A kényszeres munkamániás általában mindent maga akar megcsinálni, semmit nem ad ki a kezéből, hiába jut egyre feljebb a ranglétrán. Minden akkor jó, ha ő csinálja, abban biztosan nem lesz hiba. Ezért egyre halmozódnak a feladatok. Az önkizsákmányolás infarktushoz, magas vérnyomáshoz, gyomorfekélyhez, idegösszeroppanáshoz vezet.