Vajon milyen az élete az egyre gyarapodó ikerpároknak? Miért kezdenek el később beszélni, mint más gyerekek? Miért érzik egymás örömét és fájdalmát?
Évről-évre gyarapodik az ikerszülések száma. Egyesek szerint az ok a meddőségi hormonkezelésekben keresendő, míg mások a széles körben elterjedt magzatvédő vitaminoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget. Egyre több kísérlet mutat arra is, hogy a sok tejterméket fogyasztó nők háromszor olyan sűrűn, a vegetáriánus anyukák viszont ötször ritkábban hoznak a világra ikreket. Átlagosan minden 90. szülésre esik egy ikerpár világra jötte. De mi az a láthatatlan szál, amely kontinensektől és kultúráktól függetlenül is összetartja őket?
Különös kommunikáció
Számos feljegyzés és vizsgálat bizonyítja, hogy az ikrek már magzatkorukban kapcsolatba lépnek egymással. Az anyaméhben szívesen játszanak, mozgolódnak vagy „beszélgetnek” egymással. Szavak nélkül is megértik egymás gondolatait, érzelmeit és félelmeit. Kötődésük a megszületésüket követően tovább erősödik, s ez időnként a „hétköznapi” beszédkészség „rovására” mehet. A babák ugyanis nincsenek rákényszerítve a beszédre, hiszen e nélkül is remekül megértik egymást. Nem szabad siettetni vagy korlátozni őket – idővel úgyis felzárkóznak majd. Az ikerkutatók azt tanácsolják a szülőknek, hogy a gyerekeket lehetőség szerint külön iskolába járassák, egyéniségüknek megfelelően öltöztessék, és a későbbiekben is mindenképp különféle pályák felé irányítsák.
Bármerre sodor az élet
dr. Tomas Bouchard, a Minnessotai Egyetem professzora hosszú évtizedek óta foglalkozik ikerkutatással. Az ő nevéhez fűződik a világ egyik leghíresebb ikerpárjának története. Bridget Harrison és Dorothy Lowe egypetéjű ikrekként születtek egy angliai kisvárosban 1945-ben, de néhány hónapos korukban elválasztották őket egymástól. A két nő legközelebb 34 éves korában találkozott egymással, és annak ellenére, hogy az időközben eltelt évtizedeket egymástól teljesen külön töltötték, Bouchard professzor a következőket állapította meg róluk. Mindkét nő – ugyanazt az írót kedvelte – ugyanazt a keresztnevet választotta fiának (Andrew Richard illetve Richard Andrew) – ugyanabban az évben (1960) vezetett naplót, és ugyanakkor hagyta abba az írást (ráadásul a naplóként használt füzet típusa és színe is megegyezett) – kedvenc illata megegyezett – két karkötőt és hét gyűrűt viselt A professzor kutatásai eredményeként arra a magyarázatra jutott, miszerint az egypetéjű ikrek között egész életük során megszakíthatatlan pszichikai kapcsolat működik.
Ikrek – Keletről
Hasonlóan alakult Tom Patterson és Steve Tazumi esete is, akik szintén egypetéjű ikrekként jöttek a világra Japánban. A babákat születésük után nem sokkal elválasztották, így a két férfi csak felnőtt fejjel, 40 évesen találkozhatott egymással. Annak ellenére, hogy mindketten az Egyesült Államok különböző államaiban, más-más családoknál, egymástól teljesen külön töltötték el addigi életüket, a következő megállapításokat tették az első találkozásuk alkalmával: – mindketten ugyanúgy mozogtak, beszéltek és gesztikuláltak – testüknek ugyanazon részein szenvedtek sérüléseket ugyanabban az esztendőben – mindketten egy-egy fitneszklub tulajdonosai voltak – azonos foglalkozást űztek – amerikai nőt vettek feleségül – első gyermeküknek japán, a másodiknak pedig amerikai nevet adtak
Közös születés, közös halál
Az Eller-ikrek esete sokak szemében bizonyította azt a feltételezést, hogy az ikrek pszichikai kötelékei olyan erősek is lehetnek, hogy akár a halálba is kövessék egymást. Az Észak-karolinai nővérek skizofréniában szenvedtek, így kórházi kezelésük alatt szétválasztották, és külön szobákban helyezték el őket. Mindenki tudta, érezte, hogy a két beteg nő között valamiféle láthatatlan erők munkálkodtak, mégis tehetetlenek voltak ellene. Amikor a testvérpár egyik tagja ismeretlen okból meghalt, tőle távol fekvő testvére percekkel később követte a halálba. A nővérek ugyanabban az órában, ugyanabban a magzati pózban távoztak a világból.