Bálint huszonöt évvel volt idősebb nálam, nem voltak anyagi gondjai, de a magánélete azonban nem volt boldog. Tíz éve vesztette el a feleségét, azóta nem talált rá a szerelem. Figyelmes volt, nem tolakodó. Sokszor töltöttük együtt azt a kis szabadidőt, am
Érettségi után titokban, egy szál bőrönddel utaztam a fővárosba szerencsét próbálni. Apám szigora, erőszakossága elől menekültem olyan messzire. Laboránsként helyezkedtem el, a célom az orvosi egyetem volt. Sokat dolgoztam és még többet tanultam.
Átment kerítőbe
Tudtam, hogy igaza van, mégis újra és újra nemet mondtam. Aztán egy hűvös, téli napon, amikor az utolsó harisnyám is kilyukadt és nem volt pénzem, hogy újat vegyek, kiborultam. Sírva néztem körül kopott albérletemben, és úgy éreztem, nálam nyomorultabb ember nincs a földön. Szilvi – mintha csak megérezte volna mindezt – délután megjelent az egyetem előtt, és berángatott az autójába. – Vásárolni megyünk. Veszünk neked valami nagyon szép ruhát, és holnap este érted küldök egy taxit. Eljössz hozzánk, és összeismertetlek egyik régi barátommal. Most jött haza külföldről. Nincs ellentmondás! Álomszép ruhát kaptam, és kicsit úgy éreztem magam, mint Hamupipőke. Fodrászhoz addig nem jártam, ámulatba ejtett, mire képes egy szakember: rakoncátlan fürtjeimet gyönyörű kontyba fésülte. Szilviéknél zavartan topogtam a nappaliban, kezemben egy itallal. Kicsit bántam, hogy igent mondtam a meghívásra, és éppen a menekülési lehetőséget kerestem, amikor megláttam Szilvit, ahogy felém tart, oldalán egy alacsony, kövér férfival. Biztos voltam benne, hogy ő az a bizonyos Bálint, akit szeretne nekem bemutatni Szilvi, így hátrálni kezdtem. Éreztem, hogy nekimegyek valakinek, és éreztem a hátamra loccsanó italt is. Megfordultam. Magas, ősz hajú úriember állt előttem, aggódó arckifejezéssel. – Elnézést, hölgyem, nem tudtam elkerülni? – A fehér zsebkendő láttán, amit előkapott a zsebéből, a régi filmek figyelmes lovagjai jutottak eszembe. – Semmi baj – dadogtam. Kellemes jelenség volt – Látom, már megismerkedtetek – szólt Szilvi, és mosolyogva ölelte meg a jóképű férfit. – Bálint, tönkreteszed Anita szép ruháját! – Természetesen kárpótolom – mondta Bálint, és finoman fejet hajtott előttem. Bálint az est hátralévő részében is igazi úriemberként viselkedett. Szórakoztató volt és kedves. Beszélgettünk az egyetemről, a terveimről, az ő munkájáról? Olvasd tovább a történetet a Kiskegyeden >>> A Kiskegyed ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és szerkesztőséggel kapcsolatos friss infókért!