Sok félelem él az emberben. Komoly előrejelzések szerint a XXI. században a Földet több milliárd valamitől rettegő, fóbiás ember lakja majd. Közülük sokan már most is köztünk élnek.
Vannak, akik a repüléstől rettegnek, s ha tehetik még a repülőtér környékét is elkerülik. Ronald Reagan is közéjük tartozott, de erőt vett magán, mert a munkáját másképpen nem tudta volna ellátni. Milliók irtóznak az ízeltlábúaktól, és milliók a mély víztől. Rengeteg ember inkább gyalog megy a huszadik emeletre is, csak hogy ne kelljen liftbe szállnia, mert klausztrofóbia gyötri. Másokat meg a városi forgatag vagy a magasság ijeszt halálra, esetleg attól ájulnak el, hogy idegenek előtt kell megszólalniuk. De van, aki a betegségektől fél vagy a vihartól, mások a húsevéstől, a vértől, esetleg a szellemektől. A fóbiáknak se szeri, se száma… Alighanem végtelen a pánikot (fóbiát) kiváltó tárgyak, helyzetek, személyek száma. A tudomány eddig több mint ötszáz különféle fóbiát ismer, és évente tíz-tizenöt újabbal bővül ez a kör. Ami érthető, hiszen amíg nem volt mobiltelefon, addig attól nem félhetett senki. Ahogy fejlődik a tudomány, a technika, változik a társadalom, úgy jelennek meg az újabb félelmek. Ezek éppen olyan erősek lehetnek, mint a régi, „hagyományos” pánikkeltő helyzetek, szituációk. Ma már nem ritkaság a félelem a számítógépektől vagy a terrorizmustól, esetleg az ufóktól. És? félelem a félelemtől! Ez utóbbi nem is olyan nevetséges, ha belegondolunk. A tudósokat – természetesen – régóta érdekli, hogyan keletkeznek ezek a félelmek. Miféle sötét sarokban ültek eddig? Mert valami előzménye mindegyiknek lehetett. Akinek egyszer gyermekkorában azt mondták, ha kutya közeledett, hogy „Vigyázz, mert harap!”, akkor a tudatában nem arra az egy kutyára kódolódott be a figyelmeztetés, hanem attól kezdve valamennyit veszélyesnek vélte, tehát óhatatlanul kialakult nála a kutyafóbia. Ez egyszerű, mondhatni primitív példa, ám a pszichoterapeuták elmondása szerint a pánikbetegség többsége így alakult ki. A legfélelmetesebb fóbia Felmérések szerint az európaiak több mint hatvan százaléka szenved valamilyen félelemtől. Keleten viszont az embereknek csaknem 95 százalékára igaz ugyanez! És ha valaki azt gondolja, hogy ebben a politika aztán tényleg nem játszhat szerepet, az nagyon téved. De – érdekes módon – akadnak egészen abszurdnak tűnő dolgok is. Ugyancsak a közvélemény kutatók felméréseiből derült ki, hogy a betegségektől tízszer annyian félnek, mint a haláltól. A halál elkerülhetetlen, a betegség viszont nem. Tehát az emberek hamarabb elfogadják azt, ami mindenképpen bekövetkezik, mint azt, ami esetleg elkerülheti őket. Vagyis, amíg a félelem indokolt, a forrása pedig reális, nincs ok a félelemre. Az emberek azért nem félnek a haláltól, mert elkerülhetetlen. De félelmet ébreszt bennük az olyan anyag, tárgy, helyzet vagy jelenség, amely a valóságban nem is jelent igazi veszélyt. Ezt egyébként már a középkorban is észrevették, pedig akkor aligha végeztek tudományos fóbia-kutatásokat. Mégis feljegyezték a krónikák, hogy ott volt a legerősebb a félelem a pestistől, ahol az még fel sem ütötte a fejét! Ez ma is érvényes. Japánban a legtöbb fóbiás attól retteg, hogy elveszíti a munkahelyét, miközben a világon – a többi államhoz viszonyítva – ott van a legkevesebb munkanélküli, szinte mindenki dolgozhat.