Miként vélekedik a ráció, a pszi és az intuíció szerepéről a parapszichológia? Mi irányítja pontosan a viselkedésünket, amikor ösztönösen cselekszünk?
Az „ösztönös” cselekvés fogalma – az ösztönösség különféle értelmezései közül – leginkább az intuitív ráérzéssel vethető össze, vagyis azzal a különös pillanattal, amikor az ember – anélkül, hogy pontosan tudná hogy miért is tesz úgy, ahogy – azonnal és helyesen reagál, illetve cselekszik. Ösztön lehet persze ez is, így elképzelhető, hogy ilyenkor a velünk született helyes viselkedési programok lépnek működésbe, azonban lehet az is, hogy az ilyen pillanatokban tudatunk rejtett dimenzió veszik át tetteink fölött a vezérlést…
Racionális lények vagyunk?
Döntéseink, cselekvéseink többségét a mindennapi életben látszólag ésszerű, vagyis racionális megfontolások vezérlik. Bár nyilvánvalóan vannak alapvetően érzelmi színezetű döntéseink is, ezeket egyrészt szintén meg tudjuk magyarázni, másrészt elenyészően csekély arányúnak érezzük a logikailag bármilyen szinten megfontoltakkal szemben. De valóban így van ez? Az ember valóban racionális lény? A válasz: nem! Tetteink valódi eredőinek szinte csak a legritkább esetekben van konkrét köze ahhoz, amit mi annak okaként hiszünk. De akkor mi az, ami a döntéseket vezérli? Az emocionális meghatározók mellett, két ösztönös készség, az intuíció és a pszi kapja valódi mozgatórugóink között a főszerepet.
Kezdjük tudatunk oksági rendszerének feltárását az érzelmek részletezésével. Mindnyájan tudjuk azt, hogy elemi érzelmeink – harag, düh, öröm, szomorúság stb.– nehezen irányítható motivációt jelentenek, azonban gyakran érzelmeink konkrét befolyásoló ereje rejtve marad előttünk. Mit is értek ezalatt? Azt, hogy érzelmeink sugallatát felfedezve csak látszólag küzdjük le azokat egy logikus megoldás érdekében, sokkal inkább érzelmi döntésünket öltöztetjük logikusnak látszó köntösbe. Ezt a folyamatot racionalizációnak nevezik, – az írásban még többször idézem – konkrétan pedig azt jelenti, amikor egy helyzetre logikusnak látszó, de valójában hamis magyarázatot adunk. Népszerű példával illusztrálva mindezt, kövessünk most végig figyelmesen egy rövid történetet:
Egy hipnózis a vége felé közeledik. A terapeuta már az „ébredésre” készíti elő a pácienst, ám azelőtt még egy igen különös instrukciót ad neki. – Kérem – mondja, – hogyha a hipnózis véget ér és én leveszem a szemüvegem, akkor nyissa ki az ablakot, ám ne emlékezzen tudatosan arra, hogy mindezt miért teszi.
A hipnózis rendben véget ér, a páciens már az induláshoz készülődik, amikoris a terapeuta leveszi a szemüvegét. A páciens rövid tétovázás után az ablakhoz megy és kinyitja. Arra a kérdésre, hogy ezt miért tette, gondolkodás nélkül, mintegy ösztönösen azt válaszolja: – Mert fülledt volt itt a levegő.
A példaértékű történet a témához kapcsolódóan több lényeges folyamatot illusztrál. Mindenekelőtt természetesen a racionalizáció mechanizmusát, ahol is esetünkben a tudattalanba süllyesztett ok, a „szemüveglevevés” kulcsingere eredményezte az ablaknyitást, ugyanakkor a valódi, ám ismeretlen késztetést megmagyarázandó, a páciens egy önmaga számára is elfogadható, ám hamis oksági viszonyt könyvelt el valóságként. Emellett azt is, hogy a tudattalan ismeretlen tárházában számtalan olyan ok lappanghat, ami látszólag észszerű döntéseinket eredményezi, valójában azonban igazi okként akár örökre rejtve maradhat. Az emóciók kerülőúton való felszínre törésétől és titkos „szürke eminenciás” voltától eltekintve, azonban éppen innen indulva fejthetik ki hatásukat a még titokzatosabb pszi észleletek, információk is.
Rejtett okok
A pszi jelenségek (élőlény és környezete közötti ismeretlen fizikájú kölcsönhatások) két nagy csoportra oszthatók. Egyikük – szempontunkból most ez a lényegesebb – az észlelet jellegű ESP (extraszenzoriális percepció, vagyis érzékszerveken túli észlelés), a másik pedig a PK (pszichokinézis, vagyis a tárgyi környezet ismeretlen fizikájú tudati befolyásolása). Az ESP kategóriájába tartozik az élőlények közötti nem érzékszervi információkapcsolat, a telepátia, a clairvoyance vagy távérzékelés, ami a tárgyi környezet ismeretlen fizikájú észleletét jelenti, illetve a prekogníció vagy másnéven jövőérzékelés, ami olyan jövőbeni események, állapotok észleletét jelenti, amelyek a jelenből logikai úton kikövetkeztethetetlenek. Mindhárom ESP képesség általános emberi képesség, vagyis mindenkinél kimutatható, illetve vélhetően folyamatosan működve cselekvéseinkre hat.
Mit is jelent mindez a gyakorlatban? Nem mást, minthogy döntéseink és cselekvéseink rejtett okai között, nemcsak elfedett érzelmeink és különböző bevésődött helyzetreakciók elegye található, hanem olyan észleletek illetve információk is működnek köztük, amelyek akár a jövő előérzetét jelentik. Belátható, hogy egy egyszerűen racionalizált döntés valóban gyógyír lehet a valóságról csak hézagos ismeretekkel rendelkező tudatunk számára, hiszen a valós okok háttere tébolyítóan szövevényes és misztikusan bonyolult kavalkádot sejtet. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy az eredeti okokat lényegi szempontjaik szerint megismerve, feltétlen a racionalizáció szövevényei jelentik a lelki eltévelyedés irányát, hiszen az eredeti okok – felnőtt elfogadásukkal – mégiscsak egy valóságosabb, egyszerűbb felfogáshoz és életvitelhez vezethetnek. De hogy hogyan is? Erről szól az írás következő része.
Paulinyi Tamás
író, pszi kutató www.szintezis.info.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
