Test és lélek egyidejű edzése a kendo, az Európában még kevéssé ismert japán harcművészet. A szamurájok ősi vívásából kialakult sportágnak földrészünkön igen eredményes gyakorlói a magyarok.
– Meg voltam róla győződve, hogy mindig rendesen kihúzom magam – meséli a magas fiatal férfi. – Aztán az edzéseken kiderült, hogy nem. Megmutatták, milyen a helyes testtartás, és én tényleg kiegyenesedtem. És mivel a gyakorlatok során előremozdul a láb, megtanultam egy bizonyos pontba irányítani az energiáimat. A harmincnégy éves Sárosi Béla munkahelyén kapja a legtöbb visszajelzést arról, mennyit változott. Kollégái szerint kevésbé szétszórt, határozottabb. Olyasvalaki lett, aki tudja, mit akar. Pedig csak tavaly szeptemberben kezdett járni az edzésekre. Ráadásul előfordul, hogy el sem tud menni, mert a munkája beszippantja. Pszichológiai tréner. – Nem sok ismeretem volt a kendóról – meséli. – Tetszett a japán kultúra, a keleti harcművészet. A csigolyáim meg kezdtek csikorogni, éreztem, hogy a testem már nem a régi. Muszáj volt sportolni valamit.
Uralkodók harcmodora
A kendo a szamurájok, a régi harcos japán uralkodó osztály egyik harcmodora volt. A szó egy összetétel. Ken: kard, do: szellemi út (a japán filozófiában). A kendo első jelentése a kard útja, a második már bonyolultabb: kardtechnikák gyakorlása a test és a szellem együttes fejlesztésére. A sportág tehát jóval több, mint egyszerű vívás. És nem az az alapkérdése, hogy ki kit győz le. – A kendo szellemileg agresszív sport – magyarázza Mihalik Hunor, a Magyar Kendo Szövetség főtitkára. – Megtanít rá, hogy teljes kontroll alatt tartsd magad. Mindegy, hogy ki nyer és ki veszít. Az a lényeg, hogyan tudsz fejlődni az ellenfeled által. Hiszen ha nagyobb tudású vívóval kerülsz szembe, az téged is arra sarkall, hogy elérd az ő színvonalát. Ádáz kurjongatás hallatszik ki a Wesselényi utcai iskola tornaterméből. A Magyar-Japán Kendo Klub tagjai itt tartják edzéseiket minden hétfőn és csütörtökön. A kiabálás felszabadítja az energiákat és önbizalmat ad. Az egyik csoport bambuszkardját magasra emelve ront neki a másiknak. A kardok nagyokat csattannak a gömbölyű vérteken.
Csendes versenyek
– Hangzavar csak gyakorláskor van – mondja Abe Tetsushi, a hatdanos japán kendomester. – A versenyeken néma csönd uralkodik. A vívók addigra már megtanulják belül irányítani az energiáikat. A negyvenkét éves edző szívesen foglakozik a magyar kendósokkal. A kezdőknek hosszan magyaráz, a kardról a fejére mutogat. Így hangsúlyozza: az eszközt aggyal kell irányítani. – A technikát nem izomerőből, hanem fejből kivitelezzük – mosolyog Abe mester. – Akik kendót tanulnak, azok előtt kitárul a világ. A magyar kendósok különösen jók, a franciák mellett az első-második helyen vannak Európában. Ki tudja, miért? Talán kultúra, talán genetika. Ő maga kíváncsiságból jött a mi kontinensünkre. – Hogy miért kezdtem el kendóval foglalkozni? – gondolkodik el. – Nagyon rossz gyerek voltam. Ez a sportág megnyugtat, türelemre tanít. A szüleim beírattak. Később kíváncsi lettem Európára. A japán kultúra nagyon zárt, a ti világotok nyitottabb.
Lányok is edzenek
Csodás módon a csapat tele van lányokkal. Óra előtt a tradicionális, szoknyanadrágos ruhába bújt barna hajú, finom arcú Berkényi Szabina beszél a sportágról. – Hat éve kendózom. Megnőtt az állóképességem, jobban tudok koncentrálni, nagyobb a testtudatosságom. A tudatos testtartás azt jelenti: az agyad uralja a mozdulataidat. Ez a sport tartást ad. Megtaláltam a helyemet a világban. És azt is tudom: ahogyan másokkal bánok, ők is úgy bánnak majd velem. A kendo legnagyobb alaperénye a másik ember iránti tisztelet. Szabina pályája szépen alakul: huszonkilenc évesen saját jogi irodát vezet. A haladók a folyosón készülődnek a kezdők edzése alatt. Ízelítőként felöltöztetnek minket a teljes szerelésbe: csípővédő, kesztyű, mellvért, sisak. Utóbbi igencsak elkél, amikor hatalmasakat sóznak az ember fejére puszta gyakorlásból. Egy órán át néhány mozdulat. A laikusban gyanú ébred: nem unalmas ez? – Dehogy! – tiltakozik a pszichológiai tréner Béla. – Minden egyes új mozdulattal tanulsz valamit. Még jobban, még tökéletesebben akarod csinálni.
Nem teszik ki az öveket,
A folyosói beöltöztetők élvezik a mókát, hogy ráaggathatják kellékeiket az álmélkodó újságíróra. Még egy bambuszkardot is a kezünkbe nyomnak: – Na most megütheted Istvánt! A kard félszegen koppan a kemény vérten, Fiák István nevet. Harminckét éves, négy éve csinálja. De hogy hány danos, azt nem árulja el. – Elértél pedig egyet s mást, nem igaz? – nevet rá Gábor, a klub titkára. – Nem az a lényeg – inti le István. – Nem tesszük ki az öveket. Úgyis mindenki tudja, ki hogyan vív. Gábor apró, kerek tárgyat ad: – Tessék, ez a tiéd. Ha nem is fogod hordani, emlékeztessen ránk. A Magyar-Japán Kendo Klub jelvénye az. A kör közepén, jelképektől körülvéve, egy ezüstszínű kendokard-markolatvédő ragyog.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
