Mindkét fiút szerettem, Zolit talán már kicsit jobban, de nem tudtam, hogy ennek ellenére van-e hosszú távú jövője a kapcsolatunknak.
Imivel ugyanarra az évfolyamra jártunk az egyetemen. Másodévben már csoporttársak, kicsivel később elválaszthatatlan szerelmesek lettünk. Gyorsan teltek a hónapok, óriási bulikkal és kirándulásokkal megfűszerezve.
Ennek ellenére jól vizsgáztam, és ezt kizárólag neki köszönhettem. Közben Imivel egyre többet veszekedtünk – főleg Zoli miatt, természetesen alaptalanul -, gyakran tört elő belőle a féltékenység, és néha már olyan szinten, amitől megijedtem. Az utolsó vizsgák után nagy bulit szerveztünk az egyik osztálytársunknál, amire Zolit is meghívtam. Emiatt persze megint veszekedtünk Imivel, főleg, miután kiderült, hogy nem jöhet velem, mert családi ünnepségre hivatalos. Amilyen rossz hangulatban kezdődött az este a veszekedés miatt, olyan jól folytatódott. Kellemes volt a hangulat, sokat beszélgettünk, nevettünk, néhányan még táncoltunk is. Önfeledt és boldog voltam, már az sem zavart, hogy Imi nincs mellettem.
Valami megváltozott közöttünk
Éjfél felé járt, épp az italomat kortyolgattam, amikor összenéztünk Zolival. Másnak tűnt, mint általában. Először nem jöttem rá, mi változott, aztán észrevettem, hogy máshogy nézett rám, mint amikor a tanítványa voltam. Ez most olyan nőnek szóló pillantás volt, mélyreható, kíváncsi, érdeklődő. Visszanéztem, és sokáig szemeztünk. De ennél tovább egyikünk sem merészkedett, Zoli tiszteletben tartotta, hogy barátom van… Kattints a folytatásért a Kiskegyedre >>> Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!