Amikor a Nap valamilyen kapcsolatba kerül az égen a Szaturnusszal, egyből nyekeregni kezdenek az asztrológia siratóasszonyai, hogy aszondja: elszigetelődés, magányosság, falak, korlátok, hiábavaló küzdelmek, váratlan akadályok, sikertelenség. Ha történetesen ez a két bolygó még szemben is áll egymással, akkor jobb, ha ki sem mozdulunk a házból, mert ránk esik egy meteorit, vagy agyonvernek egy sziklával.
Hát, nem!
Vagyis nem feltétlenül, mert most sem feledkezünk meg a szabad választásról, tehát aki szeret riogni, az hagyja magát riogatni!
Aki azonban ismét a magas szintek felé venné az irányt (és azzal szeretek hízelegni magamnak szabadidőmben, hogy Ti, akik a napi meséket olvassátok, már ebbe a csoportba tartoztok, hiszen nap nap után eretnek gondolatokon edződtök és itt vagytok mégis), az tudjon róla, hogy:
– azért jelenik meg bennünk az átlagnál többször a maximalizmus, mert most képesek is vagyunk létrehozni a teljességet, kihozni minden helyzetből a maximumot;
– ez az időszak felettébb termékeny, anyagi és lelki síkon egyaránt;
– akinek a spiritualitással kapcsolatban komolyabb ambíciói vannak, megtapodhatja a tettek mezejét, tekintve, hogy most nincs melléduma, mert vagy tapasztalunk valamit, vagy nem. Akár az öt érzékszervünk szintjén, akár a mindennapi megismeréseinkben;
– ha valamikor, akkor most könnyen megtaláljuk tetteinkhez a megfelelő ritmust. Nem mindig az a lényeg, hogy megteszünk, vagy nem teszünk valamit, olykor sokkal fontosabb a „mikor”;
– és ha nagyon szeretnétek, legyen korlát, de juszt se’ hagyományos módon: (a) a hétvége alkalmas arra, hogy megvásároljuk otthonra az új korlátokat, avagy kerítést fessünk, illetve (b) eljött az ideje, hogy felismerjük saját korlátainkat, és ne csak gyönyörködjünk bennük, mert most együtt az alkalom, az idő és az erő, hogy átlibbenjünk felettük. Nem mondtam volna? *hamiskás mosoly* MIND tudunk repülni;
– továbbá: a korlát sokszor egyáltalán nem akadály, éppen ellenkezőleg: felfelé kapaszkodásunkban segít megtartani az egyensúlyt, segít előre haladni, megtámaszt.
És így tovább, a fantázia határáig.
Ez szenzációs és teljes hosszában támogatom, de sírva könyörgök: ha ilyen praxist végzünk, előbb kerüljünk valahogyan tisztába valódi vágyainkkal, és a megvalósítani kívánt kép eszméletlenül patent legyen, mert már a régi okosok is mondókázták, hogy van itt valami varázslat a kérések és a megvalósulások körül, tehát tessék körültekintően munkázni ezekkel a fonalakkal!
A végére szolgálati kérdés Hozzátok: eddig azt az elvet követtem, hogy a lehető legalacsonyabb szintre redukáltam a szakmai kifejezéseket, mert úgy véltem, a Kedves Olvasót jéghidegen hagyja, éppen mi van az égen, amitől ilyen meg olyan hatások várhatók, a lényeg a hatás. De ha közfelkiáltotok, hogy szeretnétek ismerni a mögöttes okokat is (nagyjából olyan szinten, ahogyan fentebb kísérleti jelleggel utaltam rájuk pár szótaggal), erre is kapható vagyok.
Mostantól 24 órára felfüggesztem ezen az oldalon az intellektuális despotizmust, amit egyébként gyakorlok, és kérlek Benneteket, nyilatkozzatok meg: milyen módon segítik az itteni írások legjobban a mindennapjaitokat. A szakmait szeretitek, vagy a közérthetőt? A rövidet, vagy a hosszút? A szikár tényeket (na, ezt biztosan nem tőlem fogjátok megkapni), vagy a szubjektív értelmezést is?
Mivel nagyjából most van 9 hónapja, hogy naponta írok Nektek, és amúgy is közeledik a gyermeknap, gondoltam, egyszer már megkérdezhetlek Benneteket. Csak a maximalizmus miatt, tudjátok…
Pálcák a kézben, áldás az úton. szerző: Lilith Cadmon
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
