Nem hagyhatsz el, mindig én szakítok!

Még egyetlen kapcsolatom sem tartott tovább néhány hónapnál, nem is hittem, hogy valaha sikerülne túlszárnyalnom ezt a „rekordomat”. Mint ahogy azt sem hittem volna, hogy egyszer szerelmes leszek. Pedig ez a csoda megtörtént néhány éve. A huszonötödik születésnapomat ünnepeltem, Laci nélkül, akivel néhány nappal előtte szakítottam. Elmúlt a varázs, nem hozott már változatosságot a kapcsolatunk.

A bárpultnál ücsörögtem néhány barátnőmmel, amikor odajött hozzánk Gábor. Első látásra lenyűgözött. Világos bőre és rakoncátlan haja kamasz fiúra emlékeztette, pedig túl volt már a harmincon. Tetszett az alkata (szikár volt, de erős és magas, egy deka fölösleg nem volt rajta), a kimért, hosszú lépései – olyan volt, mint aki soha semmit nem tesz feleslegesen. Egyértelműen könnyen kapható lánynak nézett, de miután nem mentem vele azonnal szobára vagy szállodába, komolyabban is meg akart ismerni. Jó volt vele beszélgetni. És szerelmeskedni. Érzéki szerető volt – nem az a kimondottan szelíd, de erős és megfontolt. Volt már jó néhány tapasztalatom férfiakkal, de még soha nem éreztem olyan érintést, amelyik olyan jólesett volna, mint az övé. Eleinte nem költöztünk össze, de megbeszéltük, hogy bármikor mehetek, amikor ráérek és kedvem van. Legtöbbször egész nap együtt voltunk (nem igazán értek az üzleti élethez, de annak ellenére, hogy fontos beosztása volt és nagyon jól keresett, sok időt töltött a munkahelyén kívül). Persze sokszor hozta haza a munkáját – ilyenkor megvártam, amíg befejezi, vagy én is a regényemen dolgoztam. (Néhány hónappal azelőtt jöttem rá, hogy nem elégít ki maradéktalanul a munkám – egy könyvtárban dolgoztam négyórásként – és a szabadidőmben romantikus kalandregény írásába kezdtem.) Amikor lendületben voltam, Gábor kivárta, amíg befejezem…. Olvasd tovább a történetet >>> Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!