Netán egyik sem? Paulinyi Tamás pszi-kutató szerint mindannyian képesek vagyunk a telepátiára és a jövőérzékelésre, csak éppen nem vagyunk a tudatásban ezen képességeinknek!
Ahogy az írás előző részében olvashattuk, jobbára téveszméink szerint élünk, úgyis mondhatnánk, hogy egy alapvetően valótlan okora épülő eszmerendszer valósághoz illesztéséhez és fenntartásához csakis következetlen módon lehet gondolkodni és viselkedni. Ez az abnormális állapot azonban sajnos éppenhogy normálisnak nevezhető, abban az értelemben, hogy általános emberi viselkedésnek tekinthető. Kérdés azonban, hogyan is és miért kellene másként viselkednünk?
A racionális gondolkodás – a számára belátható összefüggésrendszereken belül – természetesen nem elvetendő, sőt a közfelfogással ellentétben egy logikus gondolatmenet végigvitele nem is annyira tehetség, mint inkább koncentráció és önfegyelem kérdése. Alapvető fizikai összefüggések ismeretében, bárki számára könnyen megfejthető lehetne pl. egy mechanikus szerkezet működése. Ugyanilyen módon bizonyos események logikája egyszerűen feltérképezhető, feltéve persze ha meg akarjuk fejteni és vesszük hozzá a fáradságot is. Nyilvánvalóan nehezebb helyzetben vagyunk, ha például emberi viszonyokat szeretnénk racionálisan feltérképezni, már csak azért is, mert ha abban minket érintő kapcsolatok is vannak, akkor bizony a saját szerep és annak mozgatói jelentik az első megismernivalót.
Őszinteség kérdése?
Érzelmi szempontok miatt az önanalízis általában hamar kudarcba fullad, hiszen fájó pontjainkon ösztönösen alkalmazzuk a racionalizációt és a projekciót (a probléma másra és másokra való kivetítését), lévén beismerten észszerűtlen állapotban létezni igencsak kínos érzelmi állapot. A racionális megismerést tekintve tehát a hiba legtöbbször a mi készülékünkben van. Amint kellő merészséggel és lazasággal tudjuk kezelni lelki tökéletlenségünket, magyarul őszintén látni és elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, máris felmenthetjük magunkat tükrünk valóságot torzító görbítgetése alól. Racionálisan láthatjuk magunk és mások érzelmi alapmotivációit, és valódi logikával értelmezhetjük azokat a pótcselekvéseket egyes viszonyokban, amit máskor valós oknak tekintünk.
Intuitív felismerések
A cselekedeteket azonban, mint ezt már korábban említettem, nemcsak az észszerűség és nemcsak az érzelmek befolyásolják. Különös határterületet jelentenek a logika és a pszi szomszédságában az intuitív felismerések és döntések, vagyis amikor úgymond az ösztöneinkre hallgatunk. Az intuíció értelmezése a klasszikus pszichológiában az olyan hirtelen ráérzésre vonatkozik, amikor egy felismerés az egyik pillanatról a másikra úgy tudatosul, mintha nem előzte volna meg egy összetett asszociációs és kalkulációs folyamat. Ez azt jelenti, hogy az intuitív felismeréshez szükséges elemek, a tudatban már korábban felhalmozódtak, csupán az eredményhez vezető folyamatok maradtak rejtve.
Kollektív tudat
Az intuíció jelensége, viszont másképp is magyarázható, mégpedig az ESP jelenségek ismeretében. Egy hirtelen – ösztönös – ráérzés, ebből a közelítésből szó szerint rá- illetve megérzést jelent, olyan mechanizmus eredményeként, ami nem feltételez az eredményhez szükséges eleve meglévő tudáselemeket. Az ESP egyik tulajdonsága ugyanis az, hogy egy tudati elvárás hatására célirányított és nem komplexitásfüggő módon képes az eredményt prezentálni, mindenféle logikusan szükséges előzmény és alap megléte nélkül.
Ezt a folyamatot leginkább akkor érthetjük meg, ha tudatunkat, – mint ahogy ezt a pszi jelenségek tulajdonságai valószínűsítik is – egy nagyobb tudati kollektívum részeként tekintjük, azon belül persze az egész észlelet- és információs rendszer bármikori és teljeskörű hozzáférőjének is. Ebben a rendszerben elméletileg minden megoldás rendelkezésre áll. Hogyan is lehetünk mindezzel együtt leginkább racionálisak? Talán úgy, hogy belátjuk saját határainkat, belátjuk az észszerűen eldönthető és a legjobb belátásunk – lelkiismeretünk – szerint eldönthető kérdések között a különbséget és ezt a döntéseinkben, cselekvéseinkben érvényesítjük is.
Hallgass a hatodik érzékre!
Alapvetően látni érdemes azt, hogy a dolgok zömében megvan az átlátható ráció, csupán érzelmi rugalmasságot, és ahhoz szükséges őszinte akaratot szükséges ehhez magunkévá tenni. A legegyszerűbb fogaskerékáttételhez hasonlóan vezethető le a legtöbb misztikusan megfejthetetlennek tűnő viszony ember és ember között, beleértve filozófiák és történelmi dilemmák kérdéseit is.
A racionalitás, a pszi és az intuíció nem egymástól távolálló és szükségszerűen választandó eszközt jelentenek megoldásainkhoz, hanem sokkal inkább az ember tudati mechanizmusainak sajátosan egybefonódott együttesét, amely mindhárom tényező kívánalmainak eleget téve ötvöződhet nehezen elválasztható vagy talán nem is elválasztandó egésszé bármilyen döntésünk, gondolatunk komplex hátterét jelentve. Vezéreljenek tehát az ösztönök? Igen, ha itt az ösztönösség nem a hirtelen feltámadó, primitív állati ösztönt jelenti, hanem azt az öntudatlan eszközt, ami alkalomadtán azonnal képes a leghelyesebb megoldást felismerésben, vagy tettben megvalósítani.
Paulinyi Tamás
író, pszi kutató www.szintezis.info.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
