Pár nap múlva egy balatoni panzióban ülök majd törökülésben, valami béna melegítőben, arcomon nem lesz smink (még pirosító se), a cigimet is elfelejthetem, és egész nap nem szólhatok senkihez, csak ha a Mester megengedi. Oltári buli lesz! Jössz te is?
Pár nap múlva egy balatoni panzióban ülök majd törökülésben, valami béna melegítőben, arcomon nem lesz smink (még pirosító se), a cigimet is elfelejthetem, és egész nap nem szólhatok senkihez, csak ha a Mester megengedi. Oltári buli lesz! Jössz te is? Miért van az az érzésem, hogy e pillanatban netezők ezrei, tízezrei mondták ki csendben vagy hangosan: – Kösz, nem! Pedig tényleg buli lesz, önfeledt és szabad, sok nevetéssel, őrült tánccal, boldog sétákkal a parton. Sok együttlevés. Olyanok férfiakkal és nőkkel, akiket talán akkor látok életemben először, mégis attól a perctől ismerősnek tűnnek majd, ahogy a gyülekezőnél megpillantom őket. Mert összeköt valami. A közös cél, kíváncsiság, elszánás. Aki odajön, mind ugyanazt akarja: megismerni a világot másképp, igazán. És benne önmagát. Megismerni önmaga legbelső fényét, amennyire csak lehet. Mondanám, hogy esténként lesz pezsi meg vörösbor, de nem lesz. Semmilyen idegméregre ne számíts. Lerészegedés viszont lesz: az élettől leszünk részegek. A felismeréstől, hogy a végtelen szeretet részei vagyunk. Legalább is így képzelem. Nem alaptalanul, mert a Mester – Vörös Ákos PrAkash – több tréningjén, előadásán voltam már, így nagyjából sejtem, mire számíthatok. És biztosan tudom, hogy sokkal gazdagabban fogok hazatérni, mint ahogy elindultam. Önmagammal gazdagabban. (Azért majd megírom a tapasztalataimat is, megígérem…) Mi az a „Megvilágosodás-Intenzív”? A négy napos elvonulást, amelyről beszélek, úgy hívják: Megvilágosodás-Intenzív. Egy kicsit fura név, nem is értettem először, meg az is zavart, hogy a két szó, mintha ellentmondana egymásnak. – Hogy lehet intenzíven megvilágosodni? – kérdezem a Mestert. – Szó sincs erről. Nem a Megvilágosodás maga intenzív, hanem az a folyamat, ami hozzá vezet: a jógagyakorlatok, a csoport közös energiája, a sok meditáció. Már az is nagy ajándék, ha valaki valóban képessé válik meditálni. A meditáció következménye, eredménye lehet a Megvilágosodás, az Abszolút átélése. Ehhez csak a feltételeket lehet megteremteni, aztán várni odaadóan, türelmesen, míg megérkezik az ajándék. Egyetlen nagy alapkérdést boncolgatunk majd: „Mondd meg nekem, hogy ki vagy te?” – Hát, ez elég rémisztőnek tűnik. Hogy lehet erre válaszolni? Nézzük csak, ki is vagyok? Újságíró, nő, anya, gyerek, Vízöntő, hóhányó, széltoló… – Látod, most gondolkodsz. Az elméd segítségével próbálod megfejteni, mit titkol előled az elméd. Ugye, milyen képtelenség? Legfeljebb olyan válaszokat kaphatsz az elmédtől, amikről az éveid során azt tanultad, hogy jó válaszok. Az elméd, a személyiséged, az egód mind-mind meg akarnak felelni különböző elvárásoknak. Álarcot alkotnak az igazi, legbelsőbb Éned elé. Ahhoz, hogy megtudd, mi van az álarc mögött, el kell felejtened a gondolkodást. Nem csak Ramana Maharishi, India egyik legnagyobb megvilágosodott szent embere ébredt fel a tiszta tudatra azáltal, hogy a végére járt ennek az egyetlen, végső kérdésnek: Ki vagyok én? Milyen lehet megvilágosodni? – Lehet, hogy ezen a tréningen én is megvilágosodok? – kérdezem a Mestert. – Bárkinek esélye lehet arra, hogy átélje az Abszolút élményt, de nincs rá garancia – feleli. – Még arra sincs semmi garancia, hogy valaki egyáltalán ebben az életében éri el a lélek fejlődésének beteljesedését. Mindenképpen szükséges hozzá a vágy, az elszánás, a hit. Aki kételkedik, falakat húz maga köré. A kételkedés mindig félelmen alapul, ám mindkettő az elme műve. Mondok egy példát. Egy tanítvány odamegy a mesteréhez: mester, lehetséges, hogy még ebben az életemben átélem a Megvilágosodást? – Lehetséges. – Tényleg?- kérdi a tanítvány. Nem, feleli a mester. – Te átélted az Abszolút élményt. Elmondanád, milyen? – Képtelenség elmondani. Nincsenek szavak rá. A szó megint csak az elme szüleménye. – Kedves Mester, honnan tudod, hogy amit átéltél, és Megvilágosodásnak nevezel, az nem csak a képzeleted műve? Honnan tudod, hogy az valóság? – Mi a valóság? Ez nagyobb kérdés, mint amilyennek tűnik. Honnan tudod reggel, mikor felébredsz, hogy addig álmodtál, ez pedig a valóság? Onnan, hogy annyival erősebb, több érzékszerveddel tapasztalható, szilárd a tapasztalatod, hogy látod: a gyengébbik volt az álom. De mi van, ha olyan erejű élményt élsz át, amihez képest az eddigi „valóságod” tűnik álomnak? Elhiszed az elméd túlerejének, hogy megbolondultál, vagy eldöntöd, hogy azok közé kerültél – szerencsére vannak egy páran -, akik átélték az igazságot? Ezen a belső meggyőződésen túl megerősíti az egykor átélt és azóta többször megismétlődött felébredésemet az, hogy nagy örömömre, főleg az Intenzíveken, sokaknak át tudtam adni a nagy megtapasztalást. Az ő életre szóló fordulatuk nem történt volna meg az enyém nélkül, amint én is a Mestereimnek köszönhetem a felébredésem. Úgy érzem, nincs értelme több kérdésnek. Eljött a megtapasztalás ideje. Csodálkoznék, ha eddigi életeim során annyira „megbölcsültem” volna, hogy jövő héten meg is világosodok, de tudom, hogy nagy eséllyel jobban megtalálhatom önmagam. Vagy legalább közelebb kerülök hozzám. Bekukkanthatok a játszmákkal, félelmekkel, sokszor kevélységgel, hiúsággal és egy csomó alapozóval csúfított álarcom mögé. Ha van kedved, gyere velünk. Van még pár hely, ha hamar jelentkezel, beférsz. November 19-én, csütörtökön indulunk Siófokra, és vasárnap este jövünk haza. A részletekről tájékozódhatsz itt: www.samadhi.hu (Megvilágosodás-Intenzív) A folytatásban: Megvilágosodni? Minek? (Vörös Ákos PrAkash szellemi tanítóval beszélgetünk) PrAkash Vörös Ákostól itt kérdezhetsz! >>>