Szexen vett hitel

Délután ötre volt megbeszélve a találkozóm azzal a bankkal, amelyiktől a segítséget, egy nagyobb hitelt reméltem a nagyapámtól örökölt étterem felújítására. Nagyapám kitűnő szakács volt, a halálos ágyán megígértem, hogy nem adom el az éttermet, ezért mindennél fontosabb volt, hogy a pénzügyi gondokra valamilyen megoldást találjak. A szobában három férfi várt. Egy idősebb szakállas és két fiatalabb. Egyikük kicsit kilógott a sorból: kollégáival ellentétben öltöny helyett sportosabbra vette: pulóvert viselt.

„Mit tenne meg a hitelért”?

Miután hellyel kínáltak, belevágtam a mondanivalómba. Mialatt beszéltem, a két öltönyös a dossziéba mélyedt, a pulóverest azonban szemmel láthatóan nem kötötték le a kimutatások. Egy darabig engem fürkészett, utána inkább az ablak előtt szállingózó hópelyheket figyelte. Elmondtam, amit akartam, a másik két férfi még kérdezett egy-két adatot, de a pulóveres ehelyett arról faggatott, mennyire fontos nekem, hogy megkapjam a hitelt. – Bármire képes lennék, a kölcsönért. – mondtam. – Bármire? – kérdezett vissza a pulóveres. – Nagyon elszántnak tűnik. – Mert az is vagyok. – Örülök, hogy megismerhettem – mondta a szakállas. – A kollégáimmal alaposan átnézzük az anyagát és hamarosan döntünk a hitelkérelméről.

Ennél azért valamivel többre vágytam, de nem volt mit tennem, a meghallgatás lezárult. A recepciónál belebújtam meleg kabátomba és éppen ki akartam menni az utcára, amikor határozott lépéseket hallottam magam mögött. A recepciós negédes mosolyát látva sejtettem, ki lehet mögöttem. A pulóveres. – Személyesen akarja ellenőrizni, hogy elhagyom az épületet? – kérdeztem enyhe gúnnyal. – Nem, csak indulok a következő megbeszélésemre. Egyébként Somlai Endre vagyok. Bent nem volt alkalmam bemutatkozni. – Akkor viszlát, Somlai úr! – Magának is, kedves Anna. Lelki támaszra volt szükségem Elővettem a mobilomat és felhívtam Istvánt, a barátomat. Egy éve voltunk már együtt, jól megvoltunk, tervezgettük az esküvőt. – Máris végeztél? – kérdezte. – Igen. Gyorsan ment. Majd értesítenek? Nem tudnánk együtt ebédelni? – Hát, elég szoros a programom. – Kérlek! Annyira fontos lenne? – Na jó! – Megnevezett egy elegáns éttermet, ahol addig még nem jártam. – Tudod, ott a cégünknek állandó asztala van. Akkor fél óra múlva… Olvasd tovább a történetet a Kiskegyeden >>> Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!