Válságok és megoldások

A vevőnek minden drágább, az eladónak, szolgáltatónak kevesebb a vevője, ügyfele, a munkahelyek bizonytalanok, az extra juttatások megszűnnek. És ehhez még hozzáadódnak – nem véletlenül épp most – a magánélet útvesztői. A sok kétségbeesett ember egymásnak adhatná a kilincset a pszichoterapeuták, jósok és mágusok várószobájában – ha lenne rá pénzük. De nézzük meg más szemszögből, mi is történik a világban? Spirituális nézőpontból szemlélve a világot, az eseményeket, megszokhattuk, hogy mindennek több olvasata van. Minden tanít, jelez, figyelmeztet valamire. Az elmúlt két-három évszázadban a történelemben soha nem látott módon értékelődött fel az anyagi világ. A materializmus (amely már az ókorban is létezett) megszűnt pusztán filozófia lenni, a világ értékrendjévé vált.

Ami megfogható, megehető, birtokolható, értékesebb, mint a szellemi javak. Az eszmény nem a megvilágosodott bölcs, de nem is a humánus, egyszerű jó ember, hanem mindenből pénzt csináló „bizniszmen”, és a minél kényelmesebb élet. Talán a csúcs az „intelligens” hűtőszekrény, ami érzékeli a benne lévő élelmiszert, automatikusan rendeli az utánpótlást a beprogramozott hipermarketből, fizet a bankkártyáról – már amíg van rajta pénz! Főzni nem kell, hiszen készétellel van tele, és minimális fejlesztéssel integrálni lehetne a mikrohullámú sütővel, hogy a háziasszonynak (?) még több ideje maradjon – de mire is? Míg őseinknek keményen meg kellett küzdeni a napi létfenntartásért, ma van olyan ország, ahol a polgár, ha semmit sem dolgozik, akkor is kap a nemzeti jövedelemből annyit, amiből jobban él, mint másutt a legkeményebb napi tizenkét-tizenhat órai munkából.

Itt a válság

Ennek a temérdek pénznek valahonnan származnia kellett. Ez pedig vagy a Föld vissza nem pótolható tartalékkészlete, mint például a kőolaj, vagy a máshonnan elvett pénz lehet. Ám készetek kimerülőben és lassan nincs mit elvenni a legszegényebbektől. A fejlődés (értsd anyagi növekedés) eddigi ütemét nem lehet fokozni, sőt tartani sem. Itt a válság. A Tao szerint amikor a Yang pólus eléri a tetőfokát, visszavonul, hogy átadja a helyét a Yinnek. Bizonyos tekintetben ma ez történik. Csakhogy a Yangnak, férfias, terjeszkedő tulajdonságai révén nem szokása a csendes visszavonulás. Dűl-borul minden, és bizony időbe telik, amíg a káosz újrarendeződik, és egy másféle rend megszilárdul. De ez a rend – ha hiszünk a kínai filozófiának – ez egy humánusabb, emberi és szellemi értékekre nyitottabb, Yin-jellegű rend kell, hogy legyen.

A kapzsi anyagiasság

Az asztrológia arról beszél, hogy 2008 év vége felé a Plútó belépett a Bak jegyébe, és mintegy tizenhat évig ott is lesz. A Plútó az isteni igazság bolygója, sajátosan működik. A legmagasabb szellemi átlényegülést hozhatja annak, aki ezt keresi, de fenekestül felforgatja a világot annak, aki ellene szegül. Jelen világunkról pedig aligha mondható el, hogy alapjaiban spirituális indíttatású. A Bak számos pozitív tulajdonsága mellett bizony a merevség, megkövült régi struktúrák, és a kapzsi anyagiasság hordozója is. Képzelhetni, mi történik, amikor a két minőség találkozik! A régi megfigyelések szerint amikor a Plútó jegyet vált, háborúk söpörnek végig a világon. Ez lehet fegyveres konfliktusok sora is, de nem csak az. Hasonlóan megrázó lehet a hatalmi-politikai és azzal végérvényesen összefonódott gazdasági rendszerek válsága is, aminek még csak a kezdetét látjuk.Ez a korszak a régi, pénzre (és sajnos többnyire nem tiszta pénzre), hatalomra (sokszor önkényuralomra), épülő hatalmi struktúrák összeomlását, de legalábbis radikális átrendeződését hozza. Az emberiségnek le kell számolni (László Ervin professzor szavaival élve) egy „újkőkori ideával”. Ez pedig az a feltételezés, hogy a Föld kincsei, eltartó képessége végtelen. A komoly kutatókat már nem a globális piac, hanem az annak összeomlását követő „posztindusztriális kőkorszak” foglalkoztatja. És itt nem a sci-fi filmkészítők elborzasztó vízióira kell gondolni, ahol tombol a nyílt erőszak, és a megapoliszok romjai közt garázdálkodó bandák tartják rettegésben az embereket. Talán inkább arra, hogy volt élet hatszáz lóerős Ferrarik nélkül is, csak éppen rá kellett szánni az időt, hogy lovaskocsival valaki Nyíregyházáról Pestre utazzon, volt élet mp3 lejátszó, DVD, sőt televízió nélkül, lehetett együtt énekelni munka után a kedvenc dalokat, lehetett barátokkal összejönni, a családdal beszélgetni esténként. Sőt, ezt a cikket is le tudnám írni számítógép nélkül, akár lúdtollal, papírra, postakocsival küldeni e-mail helyett – legfeljebb nem a lapzárta előtti napon. Mindez ma is lehetséges lenne. Megszoknánk, hogy nem kell rohanni, mindenre van idő, és talán legfőképpen egymásra, lelki-szellemi adósságaink törlesztésére. Ismert gyerekmesénk, „A Kis Gömböc” találóan példázza a jelenlegi helyzetet. A mindent elnyelő kapzsiság egyre nagyobbra nőhet, de csak hiszi, hogy minden az övé, amit bekebelezett. Amikor a kiskondás a bicskájával kihasítja, éppolyan üres lesz, mint előtte volt, a belebelezett dolgok pedig visszatérhetnek a saját életükhöz. A kiskondás itt egy tiszta és erőteljes szellemi szemlélet lehet, és talán nincs is messze a végkifejlet. Ha maradunk a mesénél, ki beszélhet itt válságról? Legfőképpen a(z immár) Nagy Gömböc, aki érzi a vesztét. Aztán a lenyelt emberek, ha elhiszik, hogy nekik a Gömböc gyomrában a helyük. Legkevésbé a kiskondás: neki ez egy lehetőség arra, hogy másokon segítsen. Más megközelítésben azokra a változásokra gondolhatunk, amelyek a Vízöntő-kor beköszöntét kísérik. Nyilván a jelenlegi helyzet sem független ettől. Más kérdés, hogy a változásokat eddig szellemi téren elemezgették, prognosztizálták, mivel az ilyesmivel foglalkozók többnyire nem gazdasági szakemberek – így őket is meglephették a váratlan fordulatok. Azoknak a jóslatoknak egyértelműen nem lett igazuk, akik az új világkorszakot valami hurrá-optimizmussal várták, hogy itt most egyik pillanatról a másikra a szellemi teljesség világába fogunk belépni.

2012-es próféciák

Keringenek a világhálón a 2012. évvel kapcsolatos próféciák is, ki a világvégét, ki egy új, szellemi világrend kezdetét várja. Mások szerint semmiféle kitüntetett jelentősége nem lesz ennek az évnek, és minden felfogás talál hívőkre. Vannak, akik naponta kapnak üzeneteket a Plejádokból, a Szíriusziaktól, Jézustól, Szűz Máriától, dimenzióváltásokról, és ki tudja még miről, követni is nehéz. Ám egyetlen felelősen gondolkodó ember sem hihet abban, hogy – deus ex machina – szellemi lények fognak bennünket a bajból kimenteni, anélkül, hogy nekünk bármit is kellene ezért tennünk, vagy hogy elég lenne bizonyos társaságokba belépni és az ő „meditációikat” végezni. Az emberiség történetében nem ez az első válság. Válság volt a Római Birodalom összeomlása is, ami szinte az egész akkori Európát érintette, és csak a népvándorlás zavaros századai után lett rend, de ugyanezt lehet elmondani minden nagy birodalom bukásáról. Minél nagyobb volt a birodalom, annál nagyobb a válság. Jelenleg az egész globalizált világról van szó. Az előző „világválság” a huszadik század elején, csaknem száz esztendeje volt. Összekapcsolhatóan a Plútó egyik előző jegyváltásával és valószínűleg a Vízöntő-kor közeledtével is. Akkor Európa a legrosszabb megoldást választotta, vagy legalábbis abba sodródott bele: a világháborúba.Ami bajokkal való szembenézés helyett a „bűnösök” keresésével kezdődött, embermilliók kiirtásával, pótolhatatlan értékek elpusztításával folytatódott. A „megoldás” pedig új hatalmi srtuktúrák kialakulása volt, ami már akkor magában hordozta az újabb válságok esélyét (lásd hidegháború, kubai rakétaválság, 1956, 1968, 1989, 2009.) Bölcs nagyapám szerint a puskalövésre felszállnak a fáról a verebek, majd más sorrendben ülnek vissza ugyanarra a fára. Akkor még nagyon kevesen gondoltak arra, hogy a materiális, gazdasági-politikai válságot nem lehet egy ilyen átrendezéssel végleg megoldani. Einstein szerint ugyanis egy adott szinten keletkező problémát csak egy magasabb szintű rendszerben gondolkodva lehet megoldani. Egyszerűbben fogalmazva: Münchausen báró nem tudja magát a mocsárból a saját hajánál fogva kiemelni, ehhez kívülről, másnak kell az üstökét megragadni. De az se tudja ezt megtenni, aki ugyancsak a mocsárban vergődik, csak az, aki a szilárd talajon áll! Nehéz lenne megjósolni, mi lesz a jelenlegi helyzet kimenetele. Aggasztó, hogy ismét az agresszív indulatok gyülekeznek a bölcsesség helyett. Sokan nem látják be, hogy magasabb szinten kellene gondolkodni, emberek, kormányok leváltása, cégek és bankok megszüntetése, pénzek osztogatása (amelyek mögött már rég nincs valós érték) csak ideiglenes megoldást hozhat, és nagyon súlyos áron. A probléma szellemi szinten való kezelése persze nem eredményez azonnali változást, és az is nehezen hihető, hogy varázsütésre, vagy szellemi lények közreműködésével az emberiség egycsapásra spirituális lénnyé válna, a gengszterek karitatív szervezeteknek adományoznák a pénzüket, Osama bin Laden pedig Teréz anya munkáját folytatná. És az anyagi-gazdasági gondokat sem fogják megszüntetni, munkát, pénzt se fognak adni a Plejádok lényei. Nekünk, magunknak kell egy másfajta értékrendet megvalósítanunk. Először önmagunkban, és nem a kormányok szintjén. Ehhez viszont minden segítség jól jön, sőt meg is kapjuk, ha kérjük. Amikor az anyagi világ lehetőségei beszűkülnek körülöttünk – a Tao szellemében – megnyílnak a másik pólus, a lelki-szellemi dimenziók lehetőségei, és most ez a fontos. Emberi és spirituális értékek felfedezése önmagunkban és eszerint bánni másokkal. Először önmagunkba fordulni, önismeretet szerezni, fejlődni, mielőtt a világon változtatni akarunk. Közben valószínűleg el kell viselnünk a külső körülményeink nehezebbé válását is, és nem bűnbakokra mutogatni közben. Át kell értékelnünk a fejlődés fogalmát is. Ahogy Graham Hancock ezoterikus bestseller szerző írja, a mai ember azt hiszi, az a fejlődés, hogy kólát ihat víz helyett, és csíkos fogkrémmel moshatja a fogát. Meg hogy sok száz gigabájt van a komputerében, sok száz lóerő az autójában, sok száz csatornát foghat a legújabb plazmatévéjén. Miközben kőkorszaki módon gondolkodik, legfeljebb nem kőbaltával verné agyon, aki nem tetszik neki. Nem mennyiségben, hanem minőségben, de szellemi minőségben kell megtanulnunk gondolkodni. Nem lesz könnyű és rövid út, de nemigen van más lehetőségünk. Az előttünk álló évek minden bizonnyal erről a változásról fognak szólni.

Gyakorlati lehetőségeink

A jelen emberét persze többnyire nem a nagy távlatok, hanem az itt és most érdeklik. Hogy itt és most mit kellene tenniük, hogy fennmaradjanak, átvészeljék a nehéz időket. Mivel ez nem egy gazdasági tanácsadó fórum, nem tudunk a pénzszerzésre, munkahely megtartására, számlák kifizetésére, jövedelmező vállalkozásokra javaslatot tenni. Arra viszont igen, hogyan lehet tudatilag és lelkileg kezelni a jelenlegi helyzetet. Legelőször is gondoljunk a gondolat teremtő hatalmára. Ha a gondolataink teremtik a világunkat, mit teremthet a kétségbeesett pánik? Mit teremtenek a katasztrófa-víziók? Mit teremt, ha a nélkülözés, veszteség jár csak a fejünkben? Ez a gondolkodás éppolyan messze jár a valóságtól, mintha bagatellizálnánk a problémákat. Az első lépés mindig a pánik elkerülése. A pánik vagy teljesen megbénít, vagy a legrosszabb megoldásokhoz vezet. Bármilyen nehéz is lehet a relaxációhoz nem szokott embernek a lazítás, első sorban most erre van szükség. Aztán, amikor a pánikhangulat elmúlt, ideje reálisan, de illúziók nélkül szembenézni a valósággal. Mi is történt eddig? Mit is veszítettünk, veszítünk, veszíthetünk? És mi az a mi megmarad? Mondjuk az ép elménk, két kezünk, leleményességünk, optimizmusunk, családunk, barátaink, stb. Milyen lehetőségeink maradtak a továbblépéshez? Vajon mire tanít a jelen helyzet? Minden veszteség másik oldalán nyereség van. Mit nyerünk, mit profitálhatunk ebből? Mire tanít a helyzet? Számos történelmi példa mutatja, hogy sokan a legnagyobb szükséghelyzetben találják meg életük nagy lehetőségét. Olyan erőiknek, tulajdonságaiknak ébrednek tudatára, amelyekről eddig sejtelmük se volt. Ezek az emberek nem mástól vártak segítséget, és gyakran egy jó ötlettel a nulláról indulva hoztak működőképes vállalkozásokat létre, vagy váltak sikeressé felfedezett tehetségük révén. Példájuk segíthet mindenkinek, hogy ne adják fel soha. Vannak eszközök, természetes módszerek a stressz, a depresszió legyőzésére, vannak energiafejlesztő, mentális képességeket erősítő módszerek. A természetgyógyászati, pszichoterápiás, ezoterikus, spirituális módszerek széles skálája létezik. Terápiás módszerek segíthetik a szunnyadó belső erőforrások, képességek felébresztését, tudatosítását, új életcélok megtalálását. Mindenkiben vannak ilyen erőforrások, tartalékok, legfeljebb kishitűségünk, önbizalomhiányunk akadályozott meg eddig a kiaknázásukban. Ezek a dolgok még csak nem és életkor-függőek. Nyugdíj előtt és nyugdíj után is megvannak, amikor a legtöbben depresszióba szoktak esni és a legkilátástalanabbnak látják az életüket. Meg lehet ezekkel erősíteni az énképünket, önbizalmunkat, ami nélkül aligha tudunk változtatni az életünkön. Sokaknak az segít, ha olyanokat keresnek, akik náluk is elesettebb, kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Ha segíteni tudnak másokon, hasznosnak érezhetik magukat, és értelmesnek az életüket.

Ne hagyjuk tehát, hogy a válság maga alá temessen, elsodorjon!

Elemezzük most egy kicsit szép magyar nyelvünkön, miről is van szó! A válság mindig valamilyen változás, amit rossznak élünk meg. Úgy gondoljuk, ez tőlünk független és mi az áldozataivá válunk. De a szóban ott van a választás, változtatás lehetősége is, ami tőlünk függ. A változás választást és változtatást követel meg tőlünk, amire mindig van lehetőség. Bizonyos dolgoktól meg kell válni, magunkat bizonyos tekintetben meg kell változtatni. Lehet, hogy életmódot is kell váltani hozzá. Ezt akár megváltásként is át lehet élni. A tények valóban lehetnek tőlünk függetlenek, de rajtunk áll, hogy éljük meg, és hogy reagálunk a változásokra. A válság lényege a döntés, amely egyszerre kényszer és lehetőség. Tőlünk is függ, mivé válik. Maga alá temet, ha a veszteségre, kiutat mutat, ha a lehetőségekre koncentrálunk.

Mozgósítsuk belső erőforrásainkat

Problémáinkért hiába okolunk másokat, és a megoldást sem várhatjuk kívülről. Ez olyan, mintha parton várnánk a halat, ahelyett, hogy elmennénk halászni. Valamennyien rendelkezünk a változtatáshoz szükséges belső erőforrásokkal és lehetőségekkel, olykor többel is, mint gondolnánk. Ezek felismerésre és aktiválásra van szükség, akár magánéleti, érzelmi, akár, anyagi nehézségről van is szó. A válság így akár javunkra, épülésünkre is válhat. A sokkoló válságból így lehet előremutató változás, kiteljesedés! Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!