1844. január 7- én született Szent Bernadett, akit boldoggá avatása után Soubirous Szent Bernadett vagy Lourdes-i Szent Bernadett néven ismerhetünk.
Rövid összefoglalónkkal az alig 35 esztendőt élt szűzre, Szent Bernadett életére emlékezünk, kinek a ma ismert egyik legfontosabb Szűz Mária zarándokhely, a Lourdes-i gyógyító forrás, a „remény forrása” kötődik.
Bernadett igen szegény családba született, szülei legelső gyermekeként. Később öt testvére született, édesapja molnárként éjt nappallá téve dolgozott. Már kisgyermekként is sokat betegeskedett, hamar megmutatkozott törékeny teste és lelke.
Kezdetben hitetlenség fogadta beszámolóit
Az első Mária-jelenést 14 éves korában élte át, mikor a Gave-folyócska melletti barlangban egy sugárzó fehér fénnyel körülvett, fehérbe öltözött női alakot látott, aki némán rámosolygott, majd hirtelen eltűnt. Bernadett ezt követően többször is visszatért a jelenés helyszínére, ahol 3 nap múlva az asszony fényes alakja ismételten megjelent neki.
Ezt később újabb jelenések követték, és a Szűzanya meg is szólította a lányt: elvezette a barlang lábánál zubogó rejtett forráshoz, majd felfedte kilétét. Megkérte őt, hogy keresse fel a falu papját, és építtessenek templomot a gyógyító forrás mellé, illetve tegyék azt zarándokhellyé.
Bernadett meg is tette, amire a Szűzanya kérte, de kijelentéseit először érthető módon hitetlenség fogadta.
Szigorú, megalázó kihallgatásoknak vetették alá, de Ő mindezek ellenére ragaszkodott igazához.
Elbeszéléseinek azonban híre ment, és a falu népe hamarosan valóban csodálatos gyógyulások szem- és fültanúja lett.
A látomások és csodás felfedezése gyökeresen megváltoztatta Bernadett életét, ennek következtében 22 évesen elhatározta, hogy szerzetesnő lesz, és belépett a szomszédos város, Nevers Saint-Gilgard nevű kolostorába. Megpróbáltatásai ennek ellenére nem értek véget, mert a noviciákat, vagyis az újdonsült apácákat felügyelő vezető sok szenvedést okozott neki: megpróbálta kiközösíteni és hitelteleníteni Bernadettet.
Mindössze 35 éves volt, amikor 1879. április 16-án csonttuberkulózisban elhunyt, testét ezt követően a kolostorkert kápolnájában helyezték örök nyugalomra.
Évek múltán is ép volt a teste
Halála után a „remény forrásához” kötődő csodálatos gyógyulásoknak oly mértékben híre ment, hogy 1909-ben az egyház kezdeményezte Bernadett boldoggá avatását. Mikor ezt követően két orvos jelenlétében felnyitották a sírját, lélegzetelállító látvány fogadta a jelenlévőket: az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható a holttesten, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna.
Semmiféle tudományos magyarázatot nem találtak a jelenségre, és a hivatalos vizsgálat befejezése után szép, új ruhába öltöztették, majd a vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt cinkkoporsóba zárták testét.
Ezt követően sem csillapodtak azonban a kedélyek, egyesek a püspököt vádolták meg csalással és az orvosi jelentések meghamisításával. Többen azt állították, a püspök balzsamoztatta be a Bernadett testét a halála után, mivel az egyháznak ilyen csodák kreálására van szüksége ahhoz, hogy igazolni tudják Lourdest, mint szent helyet.
A támadások ellenére a boldoggá avatási eljárás folytatódott, és presszió hatására 1919-ben, majd 1925-ben ismét felnyitották a lány koporsóját orvosi vizsgálatok céljából.
Változást azonban ezúttal sem találtak Bernadett testén, a bőrszínét kivéve, mely még az első vizsgálatnál a tanúk szeme láttára elsötétedett.
Hosszadalmas támadások sora után végül 1925. augusztus 3-án a holttestet ünnepélyes keretek között helyezték örök nyugalomra a Saint-Gilgard kolostor templomában.
Bernadettet XI. Piusz pápa avatta szentté, 1933-ban.
Magyarországon is igen hamar elterjedt a lourdes-i jelenések híre, nagy tiszteletet kiérdemelve. Számos katolikus templom belsejében felbukkantak az úgynevezett „ lourdes-i barlangok” , melyekben Máriát a jelenéseknek megfelelően rózsafüzérrel, Bernadettet pedig Mária előtt térdelve ábrázolják.
Külön imaforma is kialakult, a „lourdes-i kilenced”, amit február 2-ától kezdve 9 napon át imádkoznak.
A lourdes-i jelenések és csodás gyógyulások hatására Szent II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11. a római katolikus egyházban a betegek világnapja legyen.