2021 óta minden év szeptember 27-én ünnepeljük a Megbocsátás világnapját, melyet Melissa Reese-nek, a témával kapcsolatos híres motivátornak és könyvszerzőnek köszönhetünk.
A megbocsátás lényegesen több, mint egy jótékony gesztus. Ez egy olyan hosszadalmas és komplex folyamat, mely szellemi, spirituális és érzelmi gyógyulást is hordoz magában. Ezt a mondanivalót is jelképezi a Megbocsátás világnapja.
A megbocsátás egy döntés, mely a szeretetre és megértésre való készségünkből fakad. Ez a nap arra buzdít minket, hogy még ha nehéz is, induljunk el ezen az önmagunkhoz és mások megismeréséhez vezető, kalandos úton.
Megszabadulni a sérelmektől
Ha valaki traumát, érzelmi sebeket, dühöt és csalódottságot hordoz magában hosszú távon, az képes belülről pusztítani a testi-lelki egészségét egyaránt – a megbocsájtás folyamata pedig utat nyit számunkra a gyógyuláshoz, boldogsághoz. A megbocsátás mindannyiunk számára mást jelent, elsődlegesen egy múltbéli történéshez és egy adott személyhez kötődő harag, neheztelés, esetenként gyűlölet önmagunkban való feloldását takarja.
A megbocsátás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy valakivel ezt követően folytatjuk is a kapcsolattartást, vagy elfogadtuk a másik fél cselekedeteit megfelelőnek. Azt sem jelenti, hogy a megbocsátás által meghunyászkodunk, és alárendelt szerepkörbe állítjuk be önmagunkat.
Természetesen sok személyes kapcsolat megmenthető és folytatható a neheztelési folyamat lezárulása után, de csak abban az esetben, ha a megbocsátás után mindkét fél – elsősorban a traumatikus szituációt előidéző – tartósan változtat a viselkedésén, melyek a probléma kialakulásához vezettek.
Sajnos az esetek egy részében a megbocsátás után már nem a régi arcát mutatja a kapcsolat, az érzelmi törés nyomai erősen megbélyegezhetik a viszonyt – ugyanakkor ebben az esetben is érdemes a megbocsátás útjára lépnünk, hiszen ez gyógyulási folyamatunk szerves részét képezi.
Nem lehet sürgetni
A megbocsátás felszabadítja lelkünket, és segít megszabadulni a folyamatosan fennálló nyomasztó érzéstől, illetve az múlt történéseinek napi szintű újraélésétől. Az emlékek fokozatosan elhalványulnak, és már nem okoznak intenzív érzelmi reakciót az olykor eszünkbe jutó, korábban traumatikusnak vélt események.
Nem szabad elfeledkeznünk az időtényezőről sem: a megbocsátási folyamatot nem szabad, és nem is lehet sürgetni sem önmagunkban, sem a másik félben. A feldolgozási periódus egyénenként változó, vannak olyan típusú emberek, akik rohamos gyorsasággal képesek túltenni magukat sérelmeiken, és tovább folytatni életüket. Azt gondolhatjuk, ez egy rendkívül szerencsés tulajdonság, ugyanakkor mutathatja az érzelmi mélység hiányát, a felszínességet illetve az elfojtásra való hajlamot. Gyakran a túlzott megfelelési vágy, vagy a szeretet extrém erős mértéke segít gyorsan túllendülni a problémákon.
Legtöbbünknél azonban hetekre, hónapokra van szükség érzelmeink, gondolataink rendezéséhez, és valójában a mély felismerésekkel járó, önfejlesztő mechanizmus nem is lehet igazán hatékony megfelelő idő eltelte nélkül.
Mély belső út
A megbocsátás folyamata nagyon nehéz és sokszor nem fájdalommentes. Ha azonban egyszer végigjárjuk ezt a rendkívül mély belső utat, eredményként olyan értékeket fedezhetünk fel önmagunkban, melyek számtalan téren a segítségünkre lehetnek.
Megtanulhatunk elszakadni a múlttól, mely ólomsúllyal nehezedik a vállunkra, és hatékonyan kezelni a jövőben esetlegesen felbukkanó drámai eseményeket is.