A lét elviselhetetlen könnyűsége – ugye, milyen elbűvölő és találó Milan Kundera egyik legismertebb regényének a címe? Bizony kellő figyelmeztetés lehetne a modern embernek. Ugyanis minden nappal nehezebb lesz gátat szabni annak a túlzott kényelemsz
Betegség, nehézség, kiszámíthatatlanság, tragédia, magány, rászorultság, nélkülözés, korlátozottság. Bizony ezek is benne lehetnek az emberi sorsban. Ahogy benne van az önfeláldozás, a másokért élés, az önzetlen segítés, a lemondások, az egyszerű élet önkéntes vállalása.
Lét versus sors
A legszebb művészi alkotások mind a sors „tartozékaihoz” nyúlnak, ha „igazi” emberi életet akarnak ábrázolni. Az önzetlenség azonban lassan kihal korunk egocentrikus világában, a saját érdekeiről egyre kevesebben mondanak le a másik ember vagy a közösség javára, az önfeláldozásra pedig csak legyintenek. A lemondást, betegséget, nehézséget első számú, üldözendő, kiiktatandó, sőt kiirtandó ellenségnek kiáltották ki. „Sorstalanítunk”, mert a sors nehéz, fáradságos és macerás. A boldogságot egyre inkább a könnyű és kényelmes élettel azonosítják.
Modern éden
Természetesen szó sincs arról, hogy elődeink örömujjongással fogadták életük kihívásait, de az emberi élet normális velejárójának tekintették. Igaz, nem is igen volt más választásuk. Nekünk azonban eddig soha nem látott lehetőség adatott, hogy erőteljesen beleszóljunk a természet rendjébe és befolyásoljuk életünk eseményeit. Mi, mai Ádámok és Évák igazán az édenkertben érezhetjük magunkat, annyi kísértésnek vagyunk kitéve. Nem lenne-e boldogabb az ember, ha sose lenne beteg? Ha csak garantáltan egészséges és tehetséges gyerekei születnének? Ha még szebbé változtathatná az arcát, a testét? Ha hatvanévesen is úgy élhetne, mintha húsz lenne? Alighanem a kérdésre milliók mondanak gondolkodás nélkül igent. Nyilván azért, mert azt remélik, így az életük boldog lesz. Ha igaz, hogy a sorstalanítással boldogságot nyerünk, akkor minden gazdag, gond nélküli, jó testű férfi és nő boldog. Hogy ez nem igaz? Hogy sokszor velük vannak tele a magánrendelők? Hogy sokan közülük egyszer csak kimondják a lelküket emésztő igazi okot: értelmetlen, üres az életük? Igen, mindez arra bizonyíték, hogy az anyagi gondtalanság, a dráma nélküli élet nem boldogít. Ők csak fogyasztanak, hajtanak, s közben aggódnak a testük és a pénzük miatt. Ez nem több a vegetálásnál. Ám az a valóban ördögi ebben, hogy minél inkább csak a mulandó dolgokra koncentrálunk, annál inkább rettegünk a hervadástól, a végtől, a veszteségtől, az elmúlástól.
A sors olyan, mint egy iskola, mindig megtanít valamire. De vajon nem értelmetlen egy tananyag nélküli iskola? A betegség arra int, hogy valamit nem jól teszünk (evés, mozgás, gondolkodás, érzés), tehát változtatnunk kell. A beteg gyermek átformálja a szülő jellemét. Aki viszonzás nélkül segít, annak a lelke ráeszmél, hogy képes az áldozathozatalra, az önkorlátozásra, a lemondásra. Az önérdek meghaladása valódi boldogságbomba, olyan energiákat és hormonokat szabadít fel az emberben, hogy képes tőle titánként küzdeni. „Ők az életnek, az európaiak az életmódnak tudnak örülni” – így fogalmazta meg egy magyar pap a legnagyobb különbséget a dél-amerikai andoki emberek és az európai emberek között. Valóban, a ma is csodálatra méltó és titokzatos dél-amerikai erődvárosokat, naptemplomokat, kőmonolitokat olyan kultúrák hagyták ránk, amelyek messze meghaladták a mai primér anyagi szintű tudásunkat és életformánkat. Mi volt nekik, ami nekünk nem? Hogy lehet, hogy nehezebb, kényelmetlenebb életforma mellett is teljesebb életet éltek?
Téridőbe zárva
Ez nem egy új sci-fi címe, hanem az a szűk tér, amiben a mai ember a modern boldogságot keresi. Egyelőre úgy tűnik, az bizony nem itt, a fizikai világban, az anyagban, testben, megszerzett tárgyakban, vagyonban, gond nélküli könnyed kényelemben található. A sorstalanítás sikertelen módszernek látszik. Bármennyire megváltozott az életmód, bármennyire azt hisszük, nincs közünk Istenhez vagy az univerzumhoz, s holmi láthatatlan erőkhöz, a lélekhez, eszmékhez, ideákhoz, hithez – az emberi történelem azt mutatja, akik boldogok, azoknak épp ezekhez volt és van közük. Senki sem spórolhatja meg az évezredes nagy kérdést: milyen kapcsolat létezik közöttem és a világmindenség között? Amikor a válasz megérkezik – és mindenkinek megérkezik, aki kérdez -, akkor az embert végtelen boldogság hatja át. Egy új, hatalmas világ tárul ki előtte, amiben nem lesz kérdés, hogy megtalálta, amit keresett.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
