Spirituális íróként ismerik a legtöbben. Csak kevesen tudják, hogy Müller Péter majdnem ötven éve a Madách Színház dramaturgja, színdarabokat ír, és jó pár évtizede színészlelkeket is tanít.
Tolnay Klári Szalonjában beszélgettünk. Azokban a fotelekben ülünk, amelyekben egykor a művésznő pihent. – Szent hely ez önnek. Miért? – Volt egy hosszú időszak, amikor Tolnay Klári jó barátom volt. Életem első színdarabjában, a Mártában ő játszotta a nagyanyámat, Bessenyei Feri a nagyapámat. Itt minden hónapban van egy író-olvasó találkozó, ahol visszajelzéseket kapok a könyveimről. – Akik olvasták a Szeretetkönyvet, azt mondják, megoldást kerestek az életükre, és találtak! – Ezért írtam. Én is folyton megoldást keresek az életemben. A könyv megírása után másként láttam a családomat is. Meg vagyok róla győződve, hogy aki valódi szeretetet ad, valódi szeretetet is kap. A könyv is arról szól, hogy a szeretet az adásnak és az elfogadásnak a nagy játéka. Szeretem az olvasóimat. Szeretet alatt nemcsak érzelmeket értek, hanem egyfajta érző-értő megbecsülést is. Mikor az olvasóval találkozom, érzem, hogy létrejött ez a kölcsönösség. – Könyvében azt írja, képtelenek vagyunk egymást igazán szeretni. Tényleg ennyire katasztrofálisnak látja a helyzetet? – Nem. Az a tapasztalatom, hogy akármilyen sötét és beteg világban is élünk, mégis vannak, akik magukban és önmaguk körül megteremtik a szeretetet. Mert azt nem kapjuk készen. Meg kell tanulnunk először önmagunkat szeretni. Ha magamat nem szeretem, soha senkit nem szerethetek igazán. – Talán még soha ennyit nem foglalkoztak az újságok azzal, mi lehet a jó házasság titka, mint mostanában. Ön 50 éve él boldog házasságban. Mi a recept? – Tartós házasságban csak az igazán érett lelkek tudnak élni. Ezt tanácsadó könyvekből nem lehet megtanulni. Annyira kell szeretni egymást, hogy akármilyen hülye a másik vagy én, szinte észre sem vesszük, hogy megkarcoltuk egymás lelkét. – Elárulja, hol és mikor volt a nagy találkozás? – Hol máshol történhetett volna, mint a Madách Színházban, hiszen minden ott történik velem? 1957-ben április 4-i ünnepség volt. Ő a büfében dolgozott, én rendezőként voltam jelen. Az ünnepség végén kijött a pult mögül, megláttam, pár szót váltottunk, és hazamentem. Anyám rám nézett, és megkérdezte: mi történt veled, fiam? Akkor kiszaladt a számon: találkoztam azzal a nővel, akivel leélem az életemet. Később újra találkoztunk, s azóta együtt vagyunk. – Mit tesz érte, hogy jól működjön a házasságuk? – Már régóta megtanultam figyelni rá. Nagy titkok tudója az én feleségem. Ha valamiért dühbe gurulok, kiderül: neki van igaza. Igazi nő, aki nemcsak kimondja az igazat, de meg is szenved érte. Két napig gondolkodom az esetleges konfliktuson, majd morogva odamegyek hozzá, és azt mondom: mintha igazad lett volna?