Kozma Szilárd családasztrológus válaszol – IV. rész

A szóban forgó cikket itt tudjátok elolvasni, és ha tetszett, a cikk végén, a hozzászólásoknál tudtok Kozma Szilárdtól kérdezni. A válaszokat itt fogjátok megtalálni! Az első részt itt találjátok >>> A második részt itt találjátok >>> A harmadik részt itt találjátok >>> Kozma Szilárd honlapja >>>   Alkimista Kedves Szilárd! Viszonylag gyakran hallom, hogy újszülöttek a nyakukra tekeredett köldökzsinórral látják meg a napvilágot. Van ennek valami jelentősége, esetleg az anya gyermek elleni tudattalan agresszióját mutatja? Kedves Alkimista! Kimondottan örvendek ennek a kérdésnek, mivel mind a jelenség spirituális oka, mind a kérdés helyes megválaszolása egybe vág nem csak a magzatfoganás és a magzatkihordás teherként, vagy áldásként való megélésének és átélésének a hátterében meghúzódó tudományos kordivat által meghatározott anyasági és szülői mentalitással. És nem csak a kismamáknak a várandóssági időszak alatti pszichikai és mentális – szellemi átéléseivel, hanem az egész életünk értelmével. A köldökzsinórnak a többnyire a babák utolsó magzatkori életfázisa idején történő nyakra tekeredése, bizony a halálos veszélyezettség lehetősége és szimbóluma marad, még akkor is, ha a mai szülész-nőgyógyászati technika és az orvosok és bábák szakértelme ezt a tragikus kimeneteli lehetőséget az esetek nagy többségében el tudja hárítani. Azért írtam tekervényesen kimeneteli lehetőséget, mert nem még ilyen helyzetben sem kötelező a babák születés közbeni halálos sérülése (fulladása), tehát nem csak az orvoslási technikák képesek egy – egy a várandóság ideje alatt spirituális megújhodási képességet bizonyító kismama esetében elhárítani, hanem, ezt a várandóság utolsó szakaszában megújhodott kismamák gyermekei is képesek mintegy maguktól elkerülni úgy, hogy a szó szoros és fizikai értelmében „burokban” születnek például. Ezt tette és így oldotta meg a helyzetet a mi otthon és orvosok nélkül született második kislányunk, Etelka is például. Pezsgős dugóként termett hirtelenül az édesanyja hasa alá reflexből betolt tenyerembe, „repülés közben” szakítva el a burkát és nekem csak annyi dolgot adván, hogy a bal hóna alatt a vállára és onnan a nyakára húzódó, és a tarkójába jól bevésődő, majd onnan a jobb hona alól még az édesanyja méhébe kötött köldökzsinórt levegyem. Nincs helye e válaszomban annak, hogy leírjam, ennek miért kellett így történnie, de tény az, hogy helyes feltételezésével ön is nagyon közel jár a valósághoz, de a jelenség egy kicsit összetettebb az anyának a magzattal szemben viselt önkéntelen, vagy tudatosan ellenséges, de persze, többnyire rejtett és a legtöbb esetben még önmagának sem bevallott, a méhén belüli negatív energiákat keltő magatartásánál. Sőt: nem is fontos, és a legtöbb esetben nem is konkrétan az illető magzat ellen irányulnak ezek a nagyon összetett és az esetek többségében nem is tudatosuló ellenséges érzetek és idea-képzetek, hanem általában a sorssal, vagyis a sorsot adó Istennel, ateisták esetében: természettel szemben (Kezdve már csak az állapotnak a tudományos megnevezésétől is: a „terhes” tudattól.), aki, vagy ami őt ilyen nehezen viselhető terhes állapotba hozta.

Remélem, a spirituális segítői alapállásom szemszögéből eléggé bemutatkoztam már ahhoz, hogy ne kelljen a cinizmus, vagy a hím-sovinizmus vádjától tartanom, és mindenki aki a válaszaimat olvassa tisztában van azzal, hogy rendkívülien összetett asztrológiai, vagyis: spirituális, mentális és pszichikai jelenségeket és folyamatokat kell hétköznapi nyelvre (Az un. józan paraszti ész logikájára) lefordítva érzékeltetnem és megértetnem, és elkerülhetetlen, hogy ez egyesekben keltsen olyan látszatot, minthogyha szegény, a nehéz helyzetben levő (néha bizony élet-halál határvonalára sodródott) kismamák önkéntelen lelki reflexein élcelődnék, de mindenkit szeretettel kérek, hogy ezen oldalakról messze űzze el ezeket a látszatokat. Szóval, ez anyai Sors ellenes, illetve Isten, vagy, Isten és Természetre való neheztelésnek a tárgykörében bizony rengeteg alkalommal belé kerül a gyermek apja is, mint „elkövető”, vagyis mint a maszkulinitás ősszellemének (Mint a létvalóság másik felének) a megtestesítője általában, vagy mint konkrétan olyan „bugyuta”, vagy nemi meghatározottságától fogva „érzéketlen” személy, aki a 7 hónapos tényleges nehézségekkel járó várandósági  bizony időszak alatt, bizony rengeteg esetben bizonyult, a párja nehéz, és „kiszolgáltatott” helyzetét meg nem értő, illetve azt figyelemre nem méltató „fatuskónak”.  Nem tudom, ha érzékelhető-e a végül is mindig a magzatnál kikötő, de eredetileg nem rá irányuló, nem őt megcélzó neheztelési – támadási folyamatok és rendszerek szövődménye? És akkor még nem is beszéltünk a kismamát a férjkezelésre vonatkozó jóindulatú tanácsokkal, illetve az általa szült és gondosan nevelt lánya nemes személyiségéhez méltatlan vejnek a „mamával” szembeni elfogadhatatlan viselkedését kifogásoló, anyósi panaszok és hát mögötti szidalmazások negatív erőteréről, amelynek az esszenciái, a kismama tudattalan érzés és képzeletvilágából mind átszüremlenek a magzatba. Ha lenne elég ideje ehhez az asztrológusnak, egy, kettő, sőt: három egész regényt írhatna, a spirituális tradícióitól elszakadt modern embernek ezekről, a mindennapi józan paraszti esze számára jelentéktelennek és mellőzhetetlennek tűnő, magzattal és kismamával, vagyis az élettel és a teremtéssel szembeni tiszteletlenségének az ezeregy arcáról és megnyilvánulási formájáról, ami természetesen nem csak a köldökzsinórt tekeri két balkezes párkaként a magzatok nyaka köré (Mielőtt valaki obskúrus miszticizmussal vádolna: Persze, jól tudjuk, hogy nem misztikus angyal, vagy ördög és más túlvilági lények tekerik azt, hanem maga a magzat forgolódik életveszélyesen egy irányba), hanem más szülés előtti, vagy szülés közbeni életveszélyes állapotokat és szövődményeket is „hoznak létre” mind a kismama, mind a születendő gyermek számára.

Amennyiben megszabadultunk tehát az anya általi célirányos mentális támadásnak a gondolatától (és balítéletekhez, igazságtalan ítélkezéshez, esetleg zavaros lelki ismeretfurdaláshoz vezető egyszerűsítéstől), tovább léphetünk a jelenség megértése és a megelőzés érdekében hozható konkrét segítés-nyújtás útján. És hogy e nagy kitérő után, mindjárt a dolog asztrológiai elevenjébe vágjak, minden vonatkozásban (Nem csak gyermekszülői vonatkozásban tehát!) „érdekelt fél” számára tudomásul hozom, hogy a köldökzsinórnak a fejlett magzatok nyaka, vagy más, a magzatot halálos veszélyezettségbe hozó, testrészre való rátekeredése, kimondottan és egyértelműen a SKORPIÓ hatáskörébe, vagyis a gyökeres személyi öntudati átalakulásnak, illetve és jobban mondva: az átalakulással (Újjá születéssel) szemben tanúsított a spirituális erőtér körébe tartozik. Ezért írtam tehát a válaszom elején, hogy a jelenség egy sokkal általánosabb, az egész emberi rendeltetésünkkel, illetve elrendeltetésünknek a beváltásával, vagy nem-beváltásával köti össze, nem csak a kismamákat, hanem az egész környezetüket (családjukat). Hogy magával az önmegváltódási képességek elérését előkészítő, első, pozitív belső átalakulásokhoz, átvalósuláshoz vezető, hiba-belátások és gyakorlati lépések megtételéről, illetve: nem-megtételéről szól, nem csak a köldökzsinórnak a nyakakra való tekerődése, hanem minden olyan jelenség, ami akár a várandóság időszaka alatt, akár a szülés alatt, akár a szülést követő időszakban (Pl. a babáknak a fejre ejtése, más, pl. veszélyes betegség általi halál közeli állapotba kerülése), arra utalhat, hogy a gyermek, vagy az anya életveszélybe került, vagy ahhoz nagyon közel állt. Ezek a, szülés ideje alatt, vagy a szülést megelőző, illetve azt követően előálló életveszélyes helyzetek, mind – mind arra utalnak, hogy elsősorban a kismama, de annak a környezete is, igen erős, az átlagosnál tehát jóval erősebb, belső újjászületési, öntudat-átalakulási igényekkel szemben tanúsít ellenállást, ezekkel a személyi megváltódási (harmonizációs, kiegyenlítődési) képességek kifejlődését lehetővé tevő, un. sorsigényekkel szemben keményít, azokat az áldott állapotával együtt járó, befelé – a lelki ismerete felé – figyelési lehetőségeket utasítja el be, „csak azért is”.

Csüdöm Linda Kedves Szilárd ! Keresztlányom kistestvére most 6 hónapos baba és még nem ül. Szerintem valami problémája lehet a hátgerincével. Megkérlek szépen, hogy nézd meg a horoszkópját és adj valami tanácot, hol kell megfogni a probléma gyökerét? Köszönöm. A kisfiú 2008 július 30-án született, Csíkszeredán, délután 18 óra 5 perckor. Linda Kedves Linda! Feltételezésed egyértelműen helyes, még akkor is, ha az orvosok a gyermek gerincében semmi féle fizikai problémát, rendellenességet nem fognak találni. Mindenesetre, a gyermek szüleinek először oda (karft doktorékhoz….) kell elvinni vizsgálatra a gyermeket, de bármi is lesz a vizsgálat eredménye, az édesanyja minél hamarabb jelentkezzen nálam, amennyiben nem akarja, hogy a gyermeke egy életre nyomorék legyen. Amellett ugyanis, hogy gyermek az Oroszlán havában született (a gerinc és a személyiségi problémák mind ide tartoznak), és a teljesen negatívan fényszögelt Merkúrja együtt áll az ugyancsak negatív Oroszlán-napjával, de minderre ráadásként, a Vénusszal együttálló Sárkányfarka is az Oroszlánban van, a teremtő képzelet bolygói: az Uránusz és a Neptunusz által fényszögelve. Már ez is elég lenne ahhoz, hogy az édesanyának a foganás időszaka előtt és a foganáskor a mély tudattalan érzés és képzeletvilágába legyömöszölt, vagyis titkolt férfi ellenes negativ mentalitása következtében a gyermek ilyen jellegzetes Oroszláni „testi jelekkel”  érkezzen a világra, de mindez ráadásul a Skorpió gyakorlati megvalósulási életkörében: a VIII. házban történik. Ezzel kapcsolatosan tehát, lásd az Alkimistának adott válaszomat a babák nyakára tekeredő köldökzsinorral kapcsolatosan (Más jelek, az anyának a várandóság időszaka alatt tanúsított újjászületéssel szembeszegülő szellemi magatartására.) DE még ez sem elég, hanem a kisfiű Lilithje is egy másik tűz jelben: a Nyilasban áll, ami egyértelműen az édesanyának, vagy a férjjel (a gyernek apjával), vagy általában a maszkulinitással szembeni megátalkodott leki magatartására, a férj és férfiak titkos lelki legyőzésére való áhitozására utal. Az viszont nem lesz elég, ha ezt közlöd az anyukával, még akkor sem, ha esetleg képes lenne ezt az egyértelmű asztrológusi következtetést elfogadni tőled, mivel a kérdésemnek, illetve az anya önkéntlen és öntudatlan hibás spirituális magatartásának (az anya mélytudattalanjában rejlő, férfiaktól való karmikus félelméből, illetve férfiakkal szembeni rejtett haragjából eredő, hibás leki alapállásának) nagyon összetett lelki és szellemi elágazásai és igen sokrétű vetületei  léteznek. Ezért  írtam, hogy miután megvan a pontos orvosi diagnózis, abban az esetben is, ha az semmi ki nem mutat, az édesanya, minél hamarabb jelentkezzen nálam, nem csak  a saját születési adataival, hanem az anyai ági  női ősszülei adataival is. Modd meg neki, kérlek, hogy tegye félre a személyemmel és az asztrológiával szembeni nyakas (hogy ne mondjam: ostoba) csíki előitéleteit, mert a gyermeke egész életének a minőségéről van szó. Barátsággal: Szilárd Zsuzsi Kedves Szilárd! Én párkapcsolati problémával fordulnék Hozzád – a horoszkópomat már kidolgoztad nekem, tehát a dolgok hátterével nagyjából ” tisztában” vagyok, de a gyakorlatban nem igazán tudok mit kezdeni a feladatommal, bár Emőke sokat segít nekem..)) A férjem 31 évvel idősebb nálam, akit a horoszkópom alapján a negatív menekülő mentalitásommal vonzottam be, de nem is ezzel van a probléma, hanem hogy most nem tudok mit kezdeni a sok információval, amit kaptam, azokat hogyan alkalmazzam a mindennapjaimban. A férjem vérrákos, amit már tudok, hogy az agresszivitásából fakad, de nem nyíltan agresszív, hanem lelkileg terrorizál immáron 20 éve, és a gyerekek születése után elhatároztam, hogy nem állok szembe vele, inkább megalkudtam , és úgy gondoltam,hogy a gyerekek érdekében nekem így kell viselkednem, hogy ne legyen veszekedés, tányércsörömpölés…stb.aztán majdcsak vége lesz egyszer. Persze most már tudom, hogy ez nem volt helyes felfogás, de ezt már nem tudom megváltoztatni, és teljesen a f ejemre nőtt, ha tehetné, belemászna a fejembe, és onnan irányítaná a gondolataimat.Most hogy tudom, hogy mit kell felvállalnom és mi az életfeledatom már néha szembeállok vele, de még mindig nem merek nyíltan és következetesen szembeszállni. Próbáltam asztrológiai megközelítésekkel beszélgetéseket kezdeményezni, vagy ebből az aspektusból megvilágítani dolgokat, de falba ütközök mindig, csak az a jó és helyes amit Ő mond és amit Ő jónak lát, a többi minden ostobaság. 1941.03.09-én szül. pesten. Namármost sarokba szorítottam saját magam, mert egyrészt nem merek szembeszállni vele, másrészt mit kezdjek egy közel 70 éves beteg emberrel? El nem válhatok- ezt erkölcsileg elfogadhatatlannak tartom, hogy magára hagyjam, arról nem beszélve, hogy a gyerekek imádják, és nekik is rosszat tennék-szerintem- persze ez nem biztos, hogy így is van-, az „új”, tudatos életemet nem élhetem, szóval nem tudom mit tehetnék ebben a helyzetben? És a horoszkópom szerint nekem a család, és gyermeknevelés ter ületén van a sorsfeladatom. Szeretném a tanácsodat kérni, hogy mitévő legyek? Helyezkedjek várakozó álláspontra, és egyenlőre nevelgessem tudatosan a gyerekeket Emőke tanácsai szerint, amit a horoszkópjukból kiolvasott, a saját életemmel pedig meditáció útján gondolati szinten tisztítsam magam, aztán majd eljön az én időm? Gondolom ez most nagyon hülye kérdés volt..)) 1972.06.22.05.55.siófok Üdvözlettel: Zsuzsi Kedves Zsuzsi! Nagyon örvendek, hogy itt, az astronet-en feltetted nekem ezt a kérdést, de először is tisztázzunk egy számomra és az olvasók számára is igen fontos tárgyi kérdést: Én nem készítettem számodra horoszkópot, hanem a feleségem, Kozma Emőke, aki szintén asztrológus és négy gyermekes anya. Nem másért, de éppen a minap panaszkodott a feleségem, hogy képtelen neked segíteni, mert hiába, hogy a tanácsait megfogadtad és maximális kreativiotással, pozitív együttműködési készséggel fogadtad a feltárásait és tanácsait, de ott van az a, szó szoros értelmében is betegesen megátalkodott (vérrákos) férjed, aki nem csak, hogy a spirituáis személyi fejlődésed útjában  „tart be” számodra, ha csak egy módja is van rá, hanem még a gyremekeiddel való, spirituális alapú, egészséges reláció-rendszer kiépítési törekvéseidben is meggától, mivel, férfi és apa létére, ahleyett, hogy ennek megfelelő, jó értelemben vett apai szigorúsággal és következetességgel nevelné éket, inkább kényezteti és a szeszélyeiket, ha csak tudja kielégíti. Magyarul mondva: a gyermekek jövőjére és hosszú távú érdekeire nézve, egyenesen veszélyes, egészségtelen erkölcsi koncepciókkal fertőzi a közös gyermekeiteket. – Persze, ezt nem te fogalmaztad így, hanem sokat látott és a jövőt célzó, következményekben is gondolkozó, egészséges nevelés problémáira különösen érzékeny  asztrológus-apa fogalmazom meg számodra is pontosan a tény állást. Életünk és sorsunk nagy problémáit ugyanis csak és csakis akkor leszünk képesek megoldani, ha igyekszünk minél bátrabban, de persze, tényszerűen, a dolgokat és jelenségeket a ténleges és pontos nevükön megnevezve, gondolkozni és beszélgetni. Az egyik tény tehát, hogy ez a „szegény beteg ember”, jóindulatnak és szeretenek tűnő, mérhetetlen szülői egoizmusában, módszeresen mérgezi a közös gyermekeiteknek a lelkét és egy olyan erkölcsi alapálláshoz szoktatja, aminek a biztos bukás és lketcsőd lehet a következménye. A sors-fürkésző és sors-erőkkel kapcsolatos elméleti rendszereket kidolgozó szellemtudományok matematikájában: az asztrológiában, meg kell szoknunk azt, hogy itt a humanista-liberális erkölcs irányelvei (bl. betegek és betegségek meghatóó sajnálattal való kezelése) teljességgel érvénytelenek, mivel minden asztrológus számára világos nem csak az, hogy sajnálattal és aggodalmaskodással semmin és senkin nem lehet segíteni, hanem éppen, hogy életveszélyes és a legnagyobb sorsrontásnak számít bármit is sajnálatból, vagy aggódásbóól tenni. („Ne aggodalmaskodjatok…”) Sőt, az is teljesen világos számunkra, amit a bibliabeli Mózes úgy jegyez le valamelyik könyvében, hogy: „Az Én utam, nem a te utad, mondja a seregek ura.” Az asztrológus számáéra tehát világos, hogy minden sorskezelési és sorsrendezési törekvés, az ami a „Te utad”, vagyis, ami a kényelmes és humánus megoldások koncepciójából indul ki, az mentehtetlenül sors- és életcsődhöz vezet, amiként azt a te férjed egészségi állapota is jelzi. A te „idős férjeddel” szembeni, kezdeti és küzel-múlti kiméletes magatartásod is, oda vezetett tehát, hogy szerencsétlen férfi, nem kapván meg tőled az ellenállás és az ellenkezés világos jelzéseit, addig növeszthette melletted „szabadon” a pszichikai és mentális agresszivitása öncélú kiélési lehetőségeinek a határait, amíg, az egészséges élettársi válaszreakciók elmaradása miatt, legalább a külvilág be nem kontrázott neki. És ha figyelembe vesszük azt, hogy minimum másfél évtizede nyugdíjas, ilyen konkrét kontrázásokba a külvilág irányából nem részesülhetett. Magyarul: a gyáva és engedékeny és alázatos és alárrendeltségedet határtalanul tűrő (Ám de, egészen biztos, hogy emiatt a személi jogoktól és akarattól teléjesen megfosztott állapotod miatt, őt belülről annál is inkább támadó) viselkedéseddel, nagy mértékben hozzá járultál ahhoz, hogy a férjed vérrákos lett. Következésképpen, a gyermekeid apja egyetlen meggyógyulási lehetősége az, ha fogod magad, és az előbbieket belátva, tözetokádó házisárkánnyá, a gyermekeidet a további erkölcsi fetrőzéstől, akár a kegyetlenkedés látszata árán is, az öket megrontó apjuk kéros befolyásától megvádő anyatigrissé változol, el egészen odáig, hogy ha kell még a tetlegesség eszközéhez is nyúlva, amennyiben ez a szegény beteg ember az utolsó órában semm akar észhez térni és nem csak veled sze,ben, hanem a gyermekeitekkel szemben is, aok jövője iránti teljes felelősdségtudattal, vagyis becsületes apaként, és nem bordélyházi striciként (Elkényeztetett gyermnekeiből szélhámos és élősdi személyeket nevelő szülőként.) akar viselkedni.

Az „Én utam, nem a Te utad”, logikája szerint tehát, a gyermekeknek az önmagukról, a világról, az életről és a többi emberről, kialakuló, a normális felnőtti öntudatuk és egészséges életük szempontjából kihagyhatatlanul fontos erkölcsi alapállásod tehát, azt kivánja tőled Zsuzsi, hogy a mindig, de mindig szerencsétlenséghez vezető sajnálkozó, humanista moralitást taposd lábbal a lelkedben, és egyelőre csak és csaksi a gyernekeid egészséges morális világképének a kialakulása vezessen a férjeddel szembeni magatartásodban. – A leírásaid és beszámolóid szerint ugyanis, itt már egészséges és normális szülői együttműködésről, ami a házsatársi viszony első követelése lenne, szó sem lehet. Az ÉPn utam, nem a te utad Isteni erkölcsi logikája viszont, még egy második érvet is szolgáltat a számodra: senkinek, de senkinek nem kell meghallnia bután, azzal a tévképzettel tehát, hogy azzal a mérhetetlen egoizmussal, amivel az ilyen személyek, az időnap előtti eltávozásra kényszerítő halálos betegségeiket legyártsák, normális dolog éslni és viselkedni. Kiabáld tehát jó agresszíven „a szemibe”, úgy hogy a mélytudattalanjába is lehatoljon, ne csak a spekuláns és „szegény-beteg” hipokrita tudatába, hogy mérhtetlen felelősségében, a kényeztetéssel és a szeszélyeskedés tolerálásával, és az ömnkényeskedésre való oktatásaival (ilyen pldaadásával) a saját gyermekei jövőjét teszi tönkre azok erkölcsi világképének a következetes befertőzésével. És kiáltsd a szemébe azt, hogy a betegéségénak az oka az a rejtett agresszivitá, amely az ilyen felelőtlenül jóságoskodó hipokritákra jellemző. – Nyugodtan hívatkozhatsz rám, illetve a rejtett agresszivutásról, és az azoknak megfelelő betegségek igazi okairól szóló tanulmányaimra. (A rejtett agresszió fenomenológiája: http://www.astrologos.ro/viewforum.php?f=24&sid=0c9242841db7fceeebba8514034ef3f3 Bátorság! – Hiszen a gyermekeid életéről és nem a fél lábával már amúgy is, magát a sirjába sodort férjed haláláról van szó!  Kedves Szilárd! Sokat foglalkoztat 50 évesen a biológiailag aktív időszakom esetleges megszűnésének lehetősége, illetve oka. Tudod, hogy meghalt párommal két sikertelen, korai időszakban elvetélt imádottan áldottnak tekintett terhességem volt. Már ekkor sem voltam „fiatal”, 47 ill.48 évesen, rendszeresnek mondható menzesszel. Tudod, hogy gondolkodásom, felfogásom fiatalos, rugalmas, nem akartam görcsösen ezeket a babákat, de amikor bizonyossá vált, hogy áldott állapotba kerültem, fantasztikus öröm fogott el, annak ellenére, hogy az elsőnél az aggodalom erősen ott volt, az 5 évvel azelőtti 6 hónapos halva-kényszerszülésem miatt. Aztán párom halálával – aminek napján aktuális lett volna a menzesz – ez egyik napról a másikra megszűnt. Orvosi vélemény szerint ez a természetes biológiai ciklus. Tudományosan ezt en is tudom, mégis belül úgy érzem, ez nem normális. Valahol egy sokkot kapott a szervezetem, mert a havi ciklusok idejét érzem, egyre jobban hat rám a Hold, különösen azok a napok, amilyen holdfázisban születtem, tehát a fogyó hold 4. napja, ilyenkor fizikailag is érzékenyebb vagyok már. Mindez az en olvasatomban arra mutat, hogy valami baj van, amin dolgoznom kéne, de nem tudom, mi az. A mai orvostudomány ezt természetesnek veszi, mert általánosságokból indul ki, és abban is végződik sokszor. Fizikailag nincs problémám, tehát orvosilag egészséges vagyok. Mégis összefüggést érzek, láthatatlan összefüggést a szaturnuszi énem és e probléma között. Pár éve, a szintézisem elkészítésekor azt írtad, hogy a Szaturnusz lánya vagyok, akkor nem értettem meg ezt teljesen. Most kezdem erezni, hogy itt valami van, amit nem fedtünk fel teljesen. Az irány biztos ez, a felelősség, az aggodalmaskodás, a gyerekek fele nyújtandó biztonság, amit talán a jelen helyzetemben nem tudok megadni, és talán büntetem magam tudat alatt? A csuda tudja, illetve Te talán. Ismered a képletemet, 58.08.08. 19.30- 20.00 között. Még annyit talán, hogy mindenfele kence, krém, kozmetikum es kozmetikus, fodrász nélkül, szinte húsmentesen, erősen természetes körülmények között élek évek óta, ez alatt többek szerint fiatalodtam, itt, ha jó formában vagyok, 35nek néznek. Így is érzem magam, ha a gondjaimat le tudom vetni. Remélem Te jobban látod a probléma gyökerét, mint én. Várom es köszönöm válaszod. Anikó Kedves Anikó!  Hivatásgyakorlásom minőségének az első feltételétől fogva, senkit nem szabad áltatnom, annál kevésbé a régi ismerőseimet, barátaimat. Gondolom, te is azért ragaszkodsz ehhez a barátsághoz még Afrika szívéből is, mert tudod: amennyiben nem a tudásomon múlik, törekszem arra, hogy mindig igazat mondjak. Tudásom ugyanis lehet hiányos még itt – ott, de a magatartásom nem lehet áltató. Nos, a párod halálakor „blokálódott” termékenységi képességet jelző ciklusodról a következőt írod: „*a havi ciklusok idejét érzem, egyre jobban hat rám a Hold, különösen azok a napok, amilyen holdfázisban születtem, tehát a fogyó hold 4. napja, ilyenkor fizikailag is érzékenyebb vagyok”. Erről tehát, csak annyit írhatok, hogy még nagyon sok, veled egy idős, és nálad idősebb, és a tiedhez hasonló, un. „Rák – karmás” nő van ezzel így. Sőt: még így-ebben! És az is igaz, hogy ezek a hold bizonyos fázisai alatt, nem csak, hogy érzékenyebbé váló, de egyesek bizony, „majd, hogy meg vaduló” hölgyek, akikkel én asztrológusként ezekről az állapotaikról beszélgettem, mind valamilyen, az anyaságukkal, illetve a gyermekekkel, sőt: a fiatal korukban elkapartatott magzataikkal kapcsolatos, tudatos, vagy többnyire előttük is rejtett (és később, a sorsképletük segítségével, általam a felszínre hozott) lelkiismeret-furdalás által gyötrődtek. Én tehát nem az esetleges lelki sokk miatt a felszínre törni nem képes biológiai termékenyülési ciklusoknak a „mélykiáltásait” értem ebben a ciklikus érzékenységedben, hanem vagy a veled született, tehát az asztrális (családi) karmádnak a feloldatlan jeleit (Korai válásod miatt ugyanis, az első házasságodból csak két gyermeket szültél és abból is csak egyet nevelhettél te. – Most hagyjuk azt, hogy milyen okok miatt. És az újabb gyermekszülés gondolatához is viszonylag későn, az első kettő felnőtté válása után érkeztél el, amikor a köldököd körüli izmaidnak a gyermek-téma hatására történő rángásának az okára rávezettelek, de, úgy látszik, későn találkoztunk ahhoz, hogy e téren is sikeres lehess.), vagy a szerzett karmád nyomait. Az utóbbi tisztázásához szükség lenne megvizsgálni azt, hogy milyen, un. háttéri okok miatt kellett elvetélned hat évvel korábban a viszonylag már érett magzatodat. Persze, amint az előbbiekben írtam, nem tartom táltosnak magam és, lehetséges, hogy tévednék. Az viszont biztosra mondom, hogy ha igazam van, ha nincs, ebben a, szerinted a még lehetséges termékenyülési képességedre vonatkozó jelek értelmezésében, a következőket jó lesz megértened és betartanod, mert mid egy lehetséges újabb megtermékenyülés a jelenlegi férjeddel, mind a lelki üdvösséged és a további életed harmóniája, másértelemben vett kreativitása, ezen múlik. Felnőtt és önálló életet folytató gyermekeidnek te már csak címlegesen vagy az édesanyja, funkcionálisan nem! Érted Anikó? NEM VAGY MÁR FUNKCIONÁLIS SZEMPONTBÓL, tehát spirituális lényeg szerint, A FELNŐTT GYERMEKEIDENK AZ ÉDESANYJA! És a főképpen a Szaturnusszal a X. Házad csúcsán, a fejlődés és a kiegyenlítődés törvénye szerint, éppen hogy tévesen és fordítva, és hibásan jársz el, akkor, amikor ezeket a sok éven át a te gyámkodásodra szoruló, most viszont rég óta már felnőtt gyermekeidnek az életét és sorsát próbálod még ilyen távolból is, és ha nem is mindig konkrétan irányítani és befolyásolni, de miattuk aggódsz még, amit ezt te is leírtad korábban. Kedves, Anikó, a jó barátságunkra hivatkozva kérlek, hogy hidd el nekem, hogy éppen ez az, a felelőtlen, tehát negatívan Szaturnuszi magatartás és önkéntelen mágikus befolyásolás, amit neked, mint Szaturnusz lányának, minél hamarabb abba kell hagynod. Hát ez az aspektus lenne az a bizonyos hiány, amit te úgy vélsz, hogy a horoszkópod értelmezésekor (ezelőtt négy évvel) még nem tártunk fel, mivel akkor még te is Sopronban laktál, és a kisebbik gyermeked is olyan korban volt, amikor természetes volt az részedről, hogy anyagilag támogatod és a jövője (Egyetemi Tanulmányai megkezdése) érdekében irányítgatod. Most viszont egyáltalán nem az! Tanácsom tehát, engedd el a gyermekeidet a maguk életútján, saját tapasztalatok szerint élni, és ha még szükségük lenne egyáltalán arra, hogy te segíts nekik, hidd el, hogy a jó példaadáson kívül, az égvilágon semmivel jobban nem segítheted őket. Adj tehát hálát az égnek, hogy azon anyagi katasztrófák és emberi tragédiák után is megőrizhetted a rugalmasságodat és az életerődet, és a hozzád méltó, spirituálisan fejlett férjed mellett igyekezz boldog lenni. És ne felejtsd a Rák karmások lelki rákfenéjét: Éppen akkor vállnak a legnyugtalanabbakká, ha végre körülöttük, legalább is anyagi – szociális szinten, minden rendben van! Hidd el, hogy semmilyen más feltétele nincs már annak, hogy esetleg „még így is”, áldott állapotba kerülhess egy újabb égi csoda folytán, a bibliabeli Sárához hasonlatosan. – Hát miért ne igyekeznél kipróbálni? De még egyszer mondom: a felnőtt gyermekeidért való táv-aggódások és újabb áldott állapotba kerülési vágyak srófolása nélkül. Jó barátsággal: Szilárd